zhaoman

blogspot.com --> blog.hu

2008-02-06T23:40:00.000+08:00

Ezentúl itt találtok meg:

http://zhaoman.blog.hu/

szolg.közlemény

2008-02-03T08:00:00.000+08:00

Röviden:

1) a blog előbbi sablonja alől eltűntek a képek. Nem az enyém volt a sablon (szabadon felhasználható volt), de a készítője nem fizette tovább a tárhely költségeit, ezért a képek nem elérhetőek.Persze, ez engem nem vigasztal.

2) Édesanyám szerencsésen megérkezett! Jól érzi magát! Én is! :)
Derekasan próbálja megállni a helyét, de a gyomra sokszor tiltakozik. Hamarosan jünnek a képes, videós, színes-szagos beszámolók!

Mit olvastam 2007-ben?

2008-01-28T09:48:00.000+08:00

Engem is elért AZ idei MÉM.

2006 decemberének végén, 2007 január elején nagy vihar söpört végig a magyar nyelvű blogoszférán. Akkor Vera indította el a lavinát, öt olyan dolgot kellett elárulni magunkról, amit nem nagyon szoktunk magunkról mesélni. Majd öt másik embert kellett megnevezni, akiknek hasonllóan kellett cselekedni. Ez a folyamat a mém(elés).

Ez volt az első nagy hazai mém. Egy darabig próbáltam követni a terjedését. Időközben számtalan más próbálkozás is volt (főzős, autókkal kapcsolatos, stb). Ezekből már rendre kimaradtam.

Most azonban ismét elért a végzet. Rooza-tól indult, gyorsan terjed, egyre több helyről kapom, reagálnom kell. Hivatalosan ivcsek felhívására válaszolok.

A mostani tobzodás témája az olvasás, pontosabban, hogy mely könyveket olvastuk 2007-ben? Pontosabban, az olvasott könyvek közül kell ötöt említeni.

ímé a listám:

1. Tokaji Zsolt: Szólítsatok Brad Pittnek!

Magyarul, magyarként Kínában. Nekem az év könyve volt tavaly. ( Már korábban megjelent.)

2. Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Sokszor emlegetik Haruki-t, mint a leendő japán irodalmi Nobel-díjast. Nem tudom. Tetszett a könyv. Érdemes elolvasni. De másodjára már nem fogom.

3. Henning Mankell: Sidtracked

Az angolul olvasás teljesen új dimenziókat nyit meg. Egy másik nyelv játkosságának felfedezése számomra nagyon nagy öröm. Ráadásul a könyv írója és a cselekmény helyszíne Svédország, Európáról, az európaiságról is lehet tanulni.

4. Bőgel György [szerk. et all]: Blogvilág

blogokról, magyarul, alaposan.

5. Chris Andersen: The Long Tail

blogokról, a hosszú farok-elméletről, angolul. Alap!

+ Jules Verne: Rejtelmes sziget

Böngésztem a Magyar Elektornikus Könyvtárat, és rábukkantam gyerekkorom egyik kedvenc regényére. Gyorsan újraolvastam. Még mindig jó!

Ahogy végiggondoltam a fenti listát, kicsit megdöbbentem, hogy irodalmat alig olvastam tavaly. Papír-alapú kiadványokkal alig találkozom. Híreket, elemzéseket, tanulmányokat olvasok. Sokat. De irodalomra nem jut időm. Az egyik kifogásom, hogy nem tudom, mit kellene olvasni. Javaslatokat kérek!

A játék-szabályai szerint öt személyt kell megnevezni, hogy ne szakadjon meg a lánc.
Hirtelenjében:

Lívia
Barbi
darthwalk
Roby
Csanád
Ibigoo

Tudom, hogy hatot ajánlottam... direkt! Bakura például senkit sem ajánlott... Lázadjunk a rendszer ellen ! Ha senki nem hívott meg, akkor is nyugodtan írd meg, mely könyvek voltak a kedvenceid a tavalyi év során!

Apró öröm

2008-01-26T13:43:00.000+08:00

Ebédelni indultunk José-val, amikor a kapunál a portás utánnamszólt.

Azért szólt, mert csomagot kaptam! Nem követtem el semmilyen vétséget :)

Megörültem ennek a kis közjátéknak! Miért is?
Nyolc 11-emeletes háznak van egy közös bejárata portaszolgálattal, 6-10 portás váltja egymást. Az egy dolog, hogy megismernek. Lassan két éve lakok itt, és nem túl sok külföldi van a közel 600 lakásban. (Körülbelül hatban laknak külföldiek). Az is rendben van, hogy a portások tudják, melyik épületben lakom. (Rengeteg kamera van, ráadásul gyakran összefutok egy-egy portással, amikor a leveleket "kézbesíti" a földszinti postaládáknál.)

De, hogy tudja a nevemet is... apróság... de, nekem örömet okozott!

hűtő, Túró Rudi, mák

2008-01-21T20:11:00.000+08:00

Takarítani számomra nem okoz különösebb örömöt. Hűtőt takarítani, meg különösen nem. De ma mégis rászántam magam. (Megjegyzem, ennek semmi közze ahhoz a tényhez, hogy anyukám hat nap múlva meglátogat! :)

Ami miatt mégsem bosszankodtam, annak az az egyszerű oka, hogy az alsó polc hátsó részén találtam egy zacskó mákot, amiről azt hittem, hogy már mind elhasználtam. De nem!

Találtam még három Túró Rudit, amit különleges alkalmakra tartogattam. Sajnos ezek a különleges alkalmak sosem jöttek el, így meg is feledkeztem róluk. Időközben lejárt a szavidejük is (3 hónapja). Kibontottam egyet, nem nézett ki rosszul, büdös sem volt. Bátran beleharaptam... és nem csalódtam. Még ehető volt!

Egy kicsit aggódom, hogy hátha lesz valamilyen mellékhatása a lejárt szavidejű tejtermék elfogyasztásának, előkerestem a szén-tablettát, szükség esetére. Eddig semmi gond, szóval reménykedem!

Lehet, ezentúl gyakrabban fogk hűtőt takarítani?

NEM!

Sorstalanság Tajvanon

2008-01-20T21:00:00.000+08:00

Egy könyvesboltban bóklásztam, és a dvd-k között megpillantottam a Sorstalanság dvd-jét. Egy pillanatra elmosolyodtam, hiszen mindig öröm magyar vonatkozású könyvvel, filmmel, bármivel találkozni külföldön.

(véletlen, hogy pont ott csillan meg a fény, ahol egyébként is kellene)

jobb minőségben

Péter szeme is megakadt a borítón, azonban ő jobban megnézte, és érdekes dologra hívta fel a figyelmemet.

Nézzük csak meg alaposabban a címet! [非關命運 (fei1 guan1 ming4 yun4)]

A (tajvani(?)) borítótervező biztosan nem olvasta a regényt, de még a filmet sem néztem meg. Ha ismerné a történetet, akkor biztosan nem illesztett volna mesterövészpuskát és dögcédulát a borítóra. Ez így durva! Nem kicsit! Nagyon!

Megnéztem a magyar, angol, spanyol, koreai dvd borítókat, azokban nem fordul elő ilyen ízléstelenség!

Sorstalanság

Mit szeretek a télben? - például a gyümölcsöket

2008-01-15T19:02:00.000+08:00

Még decemberben írtam egy bejegyzést, hogy mit szeretek a télben. Akkor a válaszom a gesztenye volt. Akkor azt gondoltam, hogy néhány napon belül újabb poszt születik, amiben a mandarint fogom emlegetni. Nem így lett.

Tavaly majdnem egész télen olcsó volt a mandarin. Az egyetemhez közel, az egyik főbb út mellett egy nagy teherautórál árulták "őstermelők". Emlékszem, rengeteget vettem. Napi 1-2 kg volt az átlagfogysztásom. Idén is jól indult a tél. December elején sokat vettem mandarint. (kilója 100-120 Forint). Azonban december második hetére drága lett. A kedvenc őstermelőim nem is árulnak azóta mandarint, csak narancsot, de azt nem szeretem.

A mandarin ára ~300 Forintra emelkedett kilónként, amit már sokallok. Ennek ellenére néha veszek. Ma a kedvenc gyümölcsösömnél (nem zöldséges!) találtam 150 Forintért szép mandarint, vettem is három kilót.

Mire fel ez a mandarin-mánia? Gyerekkoromban csak nagyon ritkán ehettünk mandarint. Ritkábban, mint banánt. Imádtam, és a mai napig imádok mandarint pucolni, és élvezettel majszolni a gerezdeket. Nem bírom megunni! Mostanában már a magokat sem köpöm ki, hanem elrágcsálom, mint ahogy azt egykor apukám tette. Akkor nem értettem, hogy képes megenni. Ma már én sem köpködöm a magot.

A hétvége másik nagy felfedezése, hogy a gyümölcsösnél van olcsó paradicsom. (Ne felejtsük a paradicsom gyümölcs, nem pedig zöldség!). Ha jól tippelem ez hazai (=tajvani) paradicsom, kisebb, és pirosabb, mint a szupermarketek import rémségei. A kisboltban vehető paradicsom ezzel szemben kicsit puhább, de sokkal ízletesebb. Már-már a magyar háziparadicsomra emlékeztet. Ebből is vettem három kilót, összesen 350 Forintért.

Vettem még banánt is, mert régen ettem. Egy darabig megint nem fogok. Nem az ízével van a baj, az ára is jó (100 Ft/kg), valahogy nem kívánom.

Láttam epret, de azt nem vettem, mert 900 Ft egy dobozzal, ami bár nagynak tűnik, de szerintem maximum fél kiló lehet a hasznos tartalom, amit egy kicsit kevésnek tartok.

Szóval az olcsó és finom gyümölcsöket is szeretem a télben!

film: 投名狀 - The Warlords

2008-01-13T09:44:00.000+08:00

A tévében sokszor lehetett látni a 投名狀 -The Warlords (~hadvezérek, de szerintem inkább hadurak) című film reklámját. Eléggé felcsigázott, sajnos csak egy hónappal a premier után tudtam megnézni. Megérte!

Mielőtt beszámolnék a filmről, vessetek egy pillantást a film plakátjairól kiemelt angol, illetve kínai címekre. Miért tanulok kínaiul? Például, mert szép (!) az írásuk!

Olyasfajta film ez, amelyet a produkció minősége miatt kell igazán szeretni... A drámai fordulatok izgalmasabbá teszik a történetet. Már az első pillanatokban egy nagy vérengzést láthatunk, tízezrével számolhatjuk a hullákat. Talán ez is, ami miatt nehéz bevonódni a történetbe, a kegyetlenség során előbb-utóbb a szereplők is megkattannak, és a nézőre is rátelepszik az irracionalitás érzete. A megszokott erkölcsi rend felborulása, a megkérdőjelezhető vagy éppen értelmetlen tettek a szereplők heves érzelmei ellenére is rideggé teszik a légkört, amelyet a többnyire kopár, hideg, téli táj is fokoz.

részlet asiafan (magyar nyelvű) kritikájából

A film alaptörténete három férfi egymásnak fogadott hűségéről, és annak próbájáról szól. Jet Li-vel kezdődik a történet, aki egyetlen túlélője az általa vezetett hadseregnek. Elindul haza (?), de mielőtt végleg kimerülne egy titokzatos nő megmenti (=ételt készít neki). A nőnek még később fontos szerepe lesz.

Ezután a derék Ma találkozik egy rablóbandával, akiket Zhang Wen-Xiang (Takeshi Kaneshiro) vezet, rövid úton kölcsönösen tisztelni kezdik egymást, Zhang be is mutatja új barátját régi barátjának Cao Er-Hu-nak (Andy Lau). [Apróság, de engem mindig megmosolygtatott, amikor Cao neve elhangzott a filmben, ugyanis az ő családneve és az én kínai családnevem megegyezik. A sokszor felbukkanó 趙哥哥 (=Cao testvér) mindig a testvéremre emlékezetett.]

"Ma" katona, vezér, nem rabló, ráveszi a másik kettőt, és a falut, hogy csatlakozzanak egy hadsereghez, akkor nem lesznek kiszolgáltatva. Ezt meg is pecsételik, mégpedig három idegen egyidejű megölésével. (Ja, kérem, az ősmagyarok vérszerződése ehhez képest matiné.)

A rablókból lett katonák képe már itt sem fekete vagy fehér. A túlélésről szól a történet, ehhez pedig rögös úton kell haladni, nincs egy "igaz" ösvény. A történet halad előre, a három bajtárs egyre nagyobb hatalomra és hírnévre tesz szert, de hatalmuk nem végtelen, és folyamatosan éreztetik velük, és a nézőkkel is, hogy bár hősökről beszélünk - akikről már életükben legendák születnek -, ennek ellenőre ők is csak részei a hatalmas Kínának. Mindig van egy "nagyobb" kép, amelyeken ők csak ecsetvonások.

A filmben számos csatajelenet van, főleg az első felében. Ezek hossza, komponálása szerintem megfelelő. Rajongók és ellenzők is elégedettek lesznek. Van minden: önfeláldozás, csonkolás, lovasroham. Kedvencem, amikor Ma vállába beledöfnek egy háromméteres lándzsát, aki úgy szabadul ki, hogy az éppen csak a testén átmenő dárdán átrántja sagát magát, így a dárda végén lévő gaz ellen kardnyújtásnyira kerül, és Ma gyorsan le is kaszabolja.

A film elején megismert nő természetesen Cao-nak a szeretője, ezért Ma eléggé bajban van (barátság vagy szerelem?), na meg a nő is, hiszen ő is inkább Ma-t szereti. Szerencsére a film nem csap át féltékenységi drámába.

Már korábban említettem, hogy egyik karakter megítélése sem egyértelmű. Mindegyiknek vannak megkérdőjelezhető lépései. A legnagyobb dilemma az adott szó (megadásért, szabad eltávozás ígérete) és a túlélés (kevés az élelmünk, ha frissen magát megadó 4000 katonát is táplálni kell, akkor mi is elpusztulunk) között feszül. Ki lehet találni, hogy melyik álláspont győzött! Ezek a konfliktusok kikezdik a három férfi esküjét, de a film végét nem akarom elmondani.

Látványos, érdekes film. A hossza kicsivel több, mint két óra. Érdemes rászánni!

Kezdő kínai nyelvtudással nem érdemes belevágni. A Se, Jie-vel ellentétben ezt alig értettem.

Kapcsolódó anyagok:
hivatalos oldal
IMDB adatlap
Wikipedia oldal

A kínai nyelv szépségei - 2.

2008-01-11T09:37:00.001+08:00

Tavaly már írtam a kínai nyelv szépségeiről, itt az idő egy újabb bejegyzéshez a témában.

Tajcsungból akartam hazautazni, ezért keresnem kellett egy autóbuszállomást. Számos céggel lehet utazni, de a központban egynek sem találtam az állomását. Kis bóklászás után feltűnt egy U-BUS iroda. Ugye Tajnanba akartam visszajutni, és az alábbi képen a balfelső írásjegy a "taj" a mellette lévő pedig a "nan". Remek - gondoltam, már csak jegyet kellett vennem, és reménykedni, hogy nem kell sokat várnom. Rövid sorbanállás után a pénztáros csodálkozva nézett, amikor mondtam hova akarok menni, ugyanis arról az állomásról nem indutak buszok Tajnanba. Mutatom a táblát, mire ő: "Függőlegesen kell olvasni, nem vízszintesen!" ... Ezután rápillantva a táblára, rájöttem én is a hibámra. Ha jól értem, akkor a dél felől északra tartó buszok egyik gyűjtőállomása ez Tajcsungban. A balfelső karakter ("taj") alatt a "csung" található. Ezután útbaigazítottak, és hamarosan a központi pályaudvaron voltam.

Az eset ismét rávílágíttt arra, hogy az olvasás iránya nem is olyan egyértelmű. A legtöbb kínai nyelvű könyv (irodalom, ponyva, stb) hátulról kezdődik, azaz a hátulja az eleje, és függőlegesen, fentről lefelé kell olvasnia, az oszlopok jobbról balra haladnak.

Vannak olyan könyvek is (a politika könyvem ilyen), amelyiket balról jobbra (azaz "rendesen") kell olvasni, az oszlopok helyett is sorok vannak, mint a latinbetűs könyveknél.

Az utcai feliratok többségét szintén "rendesen", azaz balról jobbra kell olvasni, de előfordulnak jobbról balra olvasandó feliratok is. Honnan lehet tudni a különbséget? Egyszerű. Ha az egyik irányból nincs értelme, akkor a másik irányból kell megpróbálni...

Mint a fenti eset mutatja, néha akadnak problémák, ha többféleképpen is olvasható a szöveg. De ezek ritkák.

Kanada, Svájc, Korea

2008-01-09T18:44:00.000+08:00

Ismét beteg lettem. A hétvégén megfáztam, egész nap az ágyat nyomtam. Hétfőre jobban lettem, de ma megint rosszul vagyok (láz, fejfájás).

Amíg ébren vagyok, itt egy kis olvasnivaló.

Kanada
Lívia számos posztot írt mostanában a kanadai történelemről, több cikkben foglalkozik Kanada őslakóinak történetével. Részletek: itt.

Ugyancsak Lívia tesz fel "egyperces" videókat a blogjára. A videók általában hétköznapi helyzeteket ábrázolnak. Ha szeretnél belepillantani a kanadai mindennapokba, akkor klikk ide!

Az egyik kedvenc videóm

Svájc
swissmiss tömör öszefoglalója, hogyan maradhatunk Svájcban (munkavállalás, tanulás, letelepedés, stb.).

7.5 milliós lakosság - 1.5 millió regisztrált külföldi (nagy részük ex-jugó vagy olasz). Az állampolgárok nagy része is "külföldi", a svájci nemzetiségűek száma csak 6.5 millió, amiből 600.000 más országokban él. A matek szálat már elvesztettem, de összességében több, mint 20%-a külföldi a lakosságnak, ami Európában a legmagasabb ilyen arány, kétszerese pl. a németekének.
A részletekért klikk ide!

Korea

Vera ismét blogol (sajnos csak átmenetileg). 1, 2

ehhez hasonló képekkel követ el merényleteket ellenem,
nagyon megkóstolnám ezeket a tortákat!

Manócskának parkolási gondjai akadtak, de sebaj, mert tanítványa(i) gyorsan tanulnak.

Szívesen kiírnék a nagy autó ablakára alkoholos filctollal egy kérdést, mert szeretném tudni, miért nem áll be egy helyre ő is, mint a többiek. De azt hiszem, hamar lebuknék, mert továbbra sem tudok koreaiul. Az angol elég gyanús lenne, nincs túl sok külföldi a házban.

Röviden ennyi. TheItalianJob-ék és Mindenkikőtőben is otthon van (átmenetileg). Sokan még (blog)szabadságon vannak.

Főzök

2008-01-08T19:46:00.000+08:00

19:47 Vacsorát készítek. Zöldborsó-főzelék lesz, meg csirkemell.
A főzelék receptje Koronix-tól származik:

"borsó megpárol kevés olajon, petrezs +só+cukor, lisztel meghint, 1 dl tej felönt. és még maradt is"

alapanyagok

ezen a képen már a tej is látszik

20:05 kész a főzelék. Egész jó lett. (Életemben először főztem!) A csirkemell-szeletekből natúr-szelet lesz.

20:19 elkészült a vacsora! Jónak ígérkezik!

Magyarország szimbóluma: a villamos

2008-01-07T09:05:00.001+08:00

Valamely bevásárlóközpont (talán épp a tajcsungi Sogo) köyvesboltjában érdekes könyvre lettem figyelmes. Egy Magyarországról szóló, japán nyelvű útikönyvet találtam. A címlapon nem a Parlament, nem a Lánchíd, nem a Hortobágy, hanem a 2-es villamos volt látható. (A háttérben azért feltűnik a vár és a Lánchíd is.) A kiadvány friss, 2006-2007-es. Nem bánom a kötet címlapválasztását, sőt, tetszik! De igazán érdekelne, hogy miért választották ezt a kiadónál!

笑話 (vicc)

2008-01-05T15:09:00.000+08:00

小明：「從高雄騎車到台南要多久？」
小平：「要很久！」
小明：「起碼要多久？」
小平：「騎馬要更久！」

哈哈哈。我覺得很好笑！

- Mennyi ideig tart elmenni robogóval Kaohsiungból Tajnanba?
- Nagyon sokáig!
- Minimum mennyi ideig tart?
- Úgy még tovább!

Magyarul nem érthető a vicc! (és nem azért, mert én mesélem!) A komikumot az okozza, hogy a második kérdésben feltett "minimum" (vagy "legalább") szó (起碼) hangalakja megegyezik a lovagolni szó (騎馬) hangalakjával. Nyelvtanilag nincs különbség, mindkét szó szerepelhet a mondat elején.

Tehát, így kellene olvasni:

- Mennyi ideig tart elmenni robogóval Kaohsiungból Tajnanba?
- Nagyon sokáig!
- Lóval mennyi ideig tart?
- Úgy még tovább!

Éljenek a kínai nyelv szépségei! :)

Egyre jobban asszimilálódom

2008-01-05T12:54:00.000+08:00

Elmentem ma (szombat) bevásárolni. Kinéztem az ablakon, sütött a nap. Gondoltam nincs nagyon hideg, de abban biztos voltam, hogy a motoron fáznék egy szál pólóban. Ezért a hosszúnadrág+póló+kabát kombinációt választottam. Mindehhez papucsot húztam (zokni nélkül), mint nagyon sok tajvani. Péter a legutóbb megszólt, hogy tudok így felöltözni? Ez nem járja... de mit tegyek, ha kényelmes??? Egyre jobban asszimilálódom!

Kirándulás Dél- és Kelet-Tajvanon

2008-01-02T12:51:00.000+08:00

2007 utolsó hétvégéjét kirándulással töltöttem. Számos izgalmas élménnyel gyarapodtam, megérte elmenni.

Tajvan nagyjából rizs-szem alakú sziget, mely észak-déli irányban fekszik. Eddig Kaohsiungban (Dél-Nyugaton) és Tajnanban (kicsit Északabbra Kaohsiungtól) laktam. Már voltam Kentingben (Délen), Tajpejben (Északon) és az Alishan csúcsai között (középen, a térképen Nantou).

kép forrása

A mostani kirándulás egyik célja ismét Kenting volt, majd pedig Tajtung. Először Pingtungban álltunk meg, ami Kaohsiungtól nincs is olyan messze. Ez Pingtung megye székhelye (a térképen piros pontok jelölik a megyeszékhelyeket). Ez egy kisebb város, mindössze 260000 lakossal. Csak egy ebéd erejéig időztünk itt, semmi jellegzeteset nem láttunk. (Találtunk két bevásárlóközpontot, ennek később még lesz jelentősége.)

Ezután folytattuk utunkat Kenting felé. Az út egy részét autópályán tettük meg. A tajvani autópályák fizetősek, kapus-rendszerrel működnek. Rövid távon ingyenesen lehet használni, mert a városokat elkerülő szakaszokon számos felhajtó van, és ezeknél nem kell fizetni. (Tajnan és Kaohsiung között (kb. 50 km) egy kapu van, itt is, mint minden kapunál, kb 260 Ft-ot kell fizetni, egyszóval olcsó.)

Kenting felé az út egy része a tengerparton vezet, nagyon szép látvány a hullámzó tenger, pláne naplementében.

Kenting Tajvan tengerpartja. Ez kicsit furán hangzik egy sziget esetén, de így van. Ugyanis csak itt alkalmas a part nagyobb szakaszon a fürdésre: homokos tengerpart, meleg idő. A sziget keleti, északi és nyugati részén nem sok fürdésre alkalmas helyet lehet találni. Szóval Kenting tele van boltokkal, szállodákkal, szórakozóhelyekkel. Kocsmát, diszkót nem sokat láttam. Itt máshogy szórakoznak az emberek.

Vacsoránkat ismét ugyanabban a thai étteremben töltöttük el, amelyikben már tavaly tavasszal is. Nosztalgiából ismét rendeltünk békát. Az íz továbbra is átlagos, de a szeletelés módja miatt, elég macerás enni.

A béka húsa alapvetően finom, de a fara valahogy nem ízlett...

Rizst korlátlanul lehet fogyasztani, enyhén giccses (alumínium)edényben szolgálják fel. (Az edény autentikusságáról nem vagyok meggyőződve.)

Kipróbált ételek: ananászos currys csirke, kókuszos csirke. Az ételek finomak voltak, és bőségesek. Az átlagos tajvani ételeknél sokkal csípősebbek voltak, de még bőven az elviselhető kategórián belül. (Fejenként nagyjából 300 NT Dollárt költöttünk, ami 1800-1900 Forintnak felel meg.)

Az egyik tengeri étterem előtt "mini"cápák voltak jégágyra fektetve.

Vasárnap folytattuk az utunkat. Először Tajvan legdélebbi pontjára mentünk el. Körülbelül ötszáz métert kell sétálni a parkolótól egy "trópusi" erdőben. A séta nagyon kellemes volt, szokatlan volt a csend. December nem a fő szezon, alig találkoztunk valakivel. A partra élve egy jelentéktelen emlékművet talaláltunk.

A szemünk előtt balra terült el a Csendes-óceán,
míg jobbra már a Tajvani-szoros vize hullámzott.

Életemben most voltam a legdélebben a Földön. (Nagyjából Egyiptom középső részének magasságában lehettem.)

Ezután Tajvan egyetlen (?) vulkanikus területe (出火) következett.

A leírások alapján tudtam, hogy csak egy fortyogó mezőre számítsak, de amit találtunk, az minden képzeletemet alulmúlta.
Két kisebb helyett láttunk (nagyjából 2 méter átmérőjű körök), amelyeket kóhalom borított, amelyek közül itt-ott előbbukkant egy lángcsóva. Az itteniek élelmességét jellemzi, hogy már a bejáratnál lehetett venni alufóliatányárban pattogatni való kukoricát. Ezt csak rá kellett tenni a kövekre, és voila. (A saját készítésű ételek ki vannak tiltva, muszáj vásárolni).

A parkoló mellett először láttam Tajvanon katolikus temetőt.

Folytattuk utunkat a keleti part felé. Itt már hegyek között voltunk, sok-sok szerpentinnel. Mindez még az elviselhetőség határán belül volt. Egy idő után feltűnt az óceán is. Jobbra óceán, balra hegyek. Nagyon szép volt az én alföldi lelkemnek.

Ezután következett Tajtung. Ide este értünk, a szállás elfoglalása után megnéztük a város legnayobb éjszakai piacát, de sok izgalmasat nem találtunk, ezért egy büfé-rendszerű helyen vacsoráztunk (fix összegért annyit ehettünk, amennyit bírtunk). Mivel hideg volt, ezért huokuo-t ettünk. Mindenki előtt volt egy kis lábas, amit alulról melegítettek (itt villannyal, de általában gázzal), és ebbe kellett belepakolnunk, amit gondoltunk. Sok zöldséget, gombát és rizstésztát ettem, májjal és kevés hússal. Finom volt.

Az első adag

Hétfőn kicsit jobban meg akartuk ismerni Tajtungot, de öt perc után rájöttünk, hogy felesleges. Tajvan nyugati részén uygan ez a legnagyobb város (260000 lakos), de semmi nincs benne.

Ha alaposabban megnézed a fenti térképet, akkor látod, hogy a sziget jobb oldalán végigfutó hegy jobb oldalán nem igazán van alkalmas terület nagyobb települések építésére. Tulajdonképpen nagyon semmire nem alkalmas a terület. Turizmus, turizmus, halászat. Kevesen is laknak itt, keveset is fejlesztenek.

Hétfő koradélutáni célunk egy nem is olyan régi (kb. húsz éves) látványosság megtekintése volt.

A nyolc híd egy kis szigetet köt össze a nagy szigettel. A hely maga gyönyörű, szépen háborog a tenger. Az egészet élveztük is volna, ha nem lett volna hideg és a szél se fújt volna olyan veszettül. Az ajánlott kétórás séta helyett egy óra alatt bejártuk az egészet. Ide még szeretnék visszajönni normális időjárási körülmények között.

a csecsebecse árusok itt is képesek meghökkentő dolgokra: szuvenírférfi és szuvenírasszony

A hazaútra két választásunk volt. Visszamenni délre, és ott átmenni a sziget másik oldalára, vagy "egyenesen" a hegyek között. A hegyi út rövidebbnek tűnt. Sejtettük, hogy szerpentines lesz, de a déli út is szerpentines egy hosszabb részen, szóval maradtunk a festői változat mellett. (Az alábbi térképen a zöld utat választottuk).

Az első 50 km még elment. A tengerparttől indultunk, kicsi forgalom, szerpentinek, de lehett haladni.

Az első leküzdendő szakasz

Egy részen még kereszteztünk egy észak-déli utat, ami elvezetett a déli útra, de nem gondoltuk meg magunkat. Rátértünk a Cross Island Highway-re (Szigetet átszelő főút/autópálya - hahaha). Pár kilométer után tábla: Tajnan 200 km. Nem gondoltuk meg magunkat... és itt hibáztunk.

Az őt ugyanis nagyon kacskaringós lett, itt-ott hiányzott az út fele (lemosta a víz). A felhők között elveszett a hegy csúcsa. Mindannyian kíváncsian vártuk az élményt, vajh, milyen lehet a felhőben utazni. Ej, de naívak voltunk. Már egy órája mentünk, és még mindig csak 40 km-t tettünk meg. Ekkor alaposabban ránéztünk hevenyészett térképünkre, és rájöttünk, hogy kb 1000 méter magasan lehetünk, de feltehetőleg át fogunk haladni a 3000 méter magas hegycsúcsokon is.

Amíg világos volt, nagyon szép volt a látvány. Völgyek, hegyek, meredek sziklafalak. Tényleg gyönyörű volt!

ide igyekeztünk

itt már majdnem elértük a felhők szintjét

Szerencsére forgalom nem nagyon volt. Az egész úton talán 60 autóval találkoztunk. A felhők közé érve a látótávolság leesett 1-5 méterre. Nem viccelek! Épphogy láttuk az út szélét jelző csíkokat. Elég ijesztő, amikor a csík egyszercsak eltűnt, és nem tudtam, hogy a festék kopott le (volt ilyen), vagy kanyar következik. A többieknek mondtam, hogy mindig mondják, milyen kanyar jön. Nem nagyon láttak nálam jobban, de biztosra akartam menni.

Egy szembejövő autón láttam, hogy bekapcsolta a vészvillogót, és úgy ment. Én is bekapcsoltam, mert így jobban láthatóvá vált az autó. Nem tudom, ez máshol szokás-e? (Otthon, ködben nem láttam még.) Itt hasznosnak találtam.

A levegőre nem emlékszem. Hideg volt, az biztos, de hogy ritkább lett volna? El voltam foglalva a vezetéssel. Ráadásul az út vizes is volt a pára miatt. Meg ránk is esteledett. A hegy legdurvább részén nagyjából 3-4 óra alatt értünk át... utólag is elég ijesztő az utazás. Őszintén mondom, féltem.

Este 11-re értem haza, tehát nem ért autóban a szilveszter. Gyors fürdés után, megnéztem a tévében a tajpeji tüzijátékot, és lefeküdtem aludni.

[még több kép erre]

Xin Nian Kuai Le! 新年快樂！

2008-01-01T22:41:00.000+08:00

Boldog új évet minden kedves olvasómnak!

A hétvégét Kentingben és Taitungban töltöttem. Hamarosan lesz(nek) bejegyzés(ek): Tajvan legdélebbi pontja (= életem eddigi legdélebbi pontjának elérése a Földön), autóvezetés a hegyekben (= életemben először 1000, 2000 és 3000 méter fölött szárazföldön!), autóvezetés Tajvanon, thai-nap (ismét békát ettem).

Türelem!

A blogger-társaktól előre elnézést kérek, de nem járom körbe a blogszférát köszöntés céljából!

Karácsony Tajcsungban

2007-12-24T13:01:00.000+08:00

Az októberi tajpeji magyar ünnepségen vetette fel Márk, hogy nála lehetne karácsonyozni. Az ötlet sokunknak tetszett, hallgatólagosan elfogadtuk. Azonban a szervezést kicsit elhanyagoltuk, így két nap alatt kellett egyeztetnünk, de ez végül is nem okozott problémát.

Márk jelenleg Tajcsungban lakik, egy elég nagy lakásban. (Tajcsung Tajvan középső részén van, ezért Tajpejtől és Tajnantól nagyjából egyforma távolságra helyezkedik el. Busszal kb. két és fél óra az út) A 14. emeletről pazar panoráma tárult elénk.

Egész sokan voltunk. Márk, mint házigazda, Eszter (blogja erre), mint az ünnepség motorja. Eszteren kívűl Tajpejből jött még Kriszti és Erika. Kaohsiungból jött Zoli (fotói itt), Nanzih-ből Péter és Yui (kínai nyelvű blogja). Tajcsungból jött még Kata (vele már találkoztam az ősszel, szintén blogger), illetve Zoli, akivel Tajpejben találkoztam. Összesen tehát tizen voltunk.

a büszkeházigazda, és a már előre feldíszített fal

Mire megérkeztem, már bevásároltak a többiek. A leendő menü: sonkával és aszaltszilvával töltött csirkemell, krumplipüré, saláta, halászlé és forraltbor. Jónak ígérkezett.

Mielőtt munkához láttunk, egy-egy pohárka törköly-pálinkával alapoztuk meg a kellemes hangulatot. Katával és Yuival a fát díszítettük.

Gondoltam elmesélek egy vidám történetet, de nem jutott eszembe. Pedig pár nappal korábban olvastam ibigoo-nál. Gyorsan idemásolom, hátha másoknak tetszik.

Egyszer volt, régen volt, a Mikulás karácsony előtt észrevette, hogy a négy manósegédje megbetegedett. De a pótmanók nem tudtak olyan gyorsan csomagolni, mint az igazi manók. A sok baj közepette Mikulásné bejelentette, hogy az édesanyja velük fogja tölteni a Karácsonyt. Szegény meggyötört Mikulás ennek hallatán kiment a szánhoz, de szomorúan vette tudomásul, hogy az öt rénszarvasból három vemhes, kettő meg ismeretlen helyre távozott a kerítésen átugorva. Ezek után a teljesen összetört Mikulás bement a házába, hogy igyon egy kis pálinkát, de azt látta, hogy a segédmanók már mindet megitták. Erre olyan mérges lett, hogy a kezében tartott poharat összetörte. Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat, rájött, hogy az egerek régen megették a seprűt.
Ekkor csöngettek, és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott. Az ajtóban egy angyalka állt, kezében karácsonyfával. Az angyalka így szólt:
- Hát nem csodálatos a mai nap?
Így alakult ki az a szokás, hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak...

azért volt mivel elütni az időt

a kész fa

Márk közben díszeket szerelt az álmenyeztre.(Kicsit aggódott, hogy a főbérlő mit szól, ha észreveszi a szögeket, illetve a helyüket a menyezeten... de gyorsan biztosította magát, hogy majd lefesti a lyukakat :)

fejünk felett a díszek

A többiek közben elkezdtek főzni. Elsőként természetesen a forraltbor készült el. Majd fokozatosan a többi étel is. Eszter ötlete volt a reszelt káposzta+reszelt répa+füstölt sajt+ezersziget-öntet saláta. Elkészíteni sem nehéz, ha rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök. Először egy kis tálba kezdtem el reszelni a káposztát. A tál két perc után tele lett. Ráadásul a reszelő egy "osztott reszelő" volt, a hasznos felülete kb 5*8 centiméter volt, amin csak lassan haladtam. Eszter előkerített egy nagyobb tálat, de ez is hamar tele lett. Végül egy tepsi formájában találtam meg az ideális megoldást.

íme az első fogás (nagyon finom volt)

A halászlé természetesen még nem volt kész, hiszen az alaplének órákat kell főnie. Az alaplé elkészülte után Zoli vállalta a paszírozást. Gyorsan haladt vele, pedig először csinálta.

Próbálkoztunk a közös énekléssel, de ez nem nagyon jött össze. Inkább fényképezkedtünk.

Katának elég hamar haza kellett mennie. (Hja, ilyen a középiskolás élet). A többeikkel hajnali egyig, kettőig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.

Jó volt barátokkal lenni, jó volt kicsit otthon érezni magunkat.

(A képekért köszönet: ketti-nek.)

Karácsonyi dalok

2007-12-24T12:57:00.000+08:00

Vasárnap este az egyik 7-11-ben kávéztam, és közben lapozgattam a China Post hétvégi kiadását. A címlapon rögtön az alábbi képpel találkoztam.

(Minden, amit karácsonyra szeretnék, csupan annyi, hogy NE halljam AZT a számot)

A cikk eredetije a Washington Postban jelent meg.

Pozitív-lista

A cikk hivatkozik két felmérésre (Edison Media Research, Pinnacle Media Worldwide), melyek szerint (az EgyesültÁllamokban) a legkedveltebb karácsonyi szám a White Christmas című szám Bing Cosby előadásában [1942-ből].

A második Nat King Cole The Christmas Song című száma [1946-ból], míg a harmadik Burl Ives előadásában az A Holly Jolly Christmas [1965-ből].

Továbbikedvelt karácsonyi dalok
Brenda Lee: Rockin' Around the Christmas Tree [1958]
Bobby Helms: JingleBell Rock [1957]
John Lennon-Yoko Ono: Happy Xmas (TheWarisOver) [1971]

A lista összeségében azt mutatja, hogy hiába jelenik meg minden évben dalok tucatja, a legkedveltebbek a klasszikusok. (A legkedveltebb számok közül a lefiatalabb (Mariah Carey: All I Want for Christmas Is You) is 13 éves.)

Negatív-lista

Az Edison Intézet listája [módszertan:579 számbóljtászottak 10-10 másodpercet és ezt kellett értékelni. Ha hozzám állít be egy kérdezőbiztos ilyen kérdőívvel, a hatodikszám után kipenderítem az utcára. 579 szám... normálisak ezek??? ]

A legutáltabb szám a Jingle Bells a dán ugató kutyák előadásában (1955).

Utált számok:
- Barbara Streisand: Jingle Bells
- Jackson 5's: Santa Claus Is Coming to Town
- Elmo & Patsy's: Grandma Got Run Over by a Reindeer
- Eric Cartman (énekel: Trey Parker) O Holy Night

A Pinnacle Intézet 30, a rádióadók által gyakran játszott számot kínált fel értékelésre.
A legutáltabb a számok:
- Madonna: "Santa Baby"
- Carpenters: Merry Christmas, Darling
- Bruce Springsteen: Santa Claus Is Coming To Town
- Elmo & Patsy's: Grandma Got Run Over by a Reindeer [az egyetlen közös szám a két lista tetején]

Személy szerint a George Micheal előadásában a Last Christmas a legutáltabb karácsonyi dal. Gimiben hallottam először (legalábbis akkor tudtam meg, hogy a Wham! együttes adja elő.) , akkor még kedveltem. De az évek múlásával fokozatosan egyre jobban kiver tőle a víz.

Erről a számról beszélek:

Új kedvenceim

A klasszikus magyar karácsonyi dalok mellé Tajvanon felzárkózott a Feliz Navidad című szám ( latin-amerikai barátaim révén ismertem meg, a Feliz Navidad jelentése Boldog karácsonyt!). Számtalan feldolgozása van. íme az egyik:

A másik az Igazából szerelem (Love Actually) című filmből a Christmas Is All Around.

Magyar horror

Nekünk sem kell elbújni, magyarul is akad mire "büszkének" lenni.

Annibal Cannibals - Csak karácsony

Josh és Jutta - Szép karácsony

Dolly Roll - Skála karácsony

Kistehén - Kis karácsonyi probléma

Pierrot - Kis karácsonyi probléma

Kerozin - Unnepeljuk a Karacsonyt!

Lola - Ünnepelj ma velünk!

Kinek, melyik a kedvence, illetve a "kedvence"?

extra:
Legjobb zenék fenyő alá [index.hu - 2006]
All I Want for Christmas Is Not To Hear That Song [washingtonpost.com - 2007]
válogatott karácsonnyal kapcsolatos videók a Youtube-on

Sprite Zero

2007-12-19T21:10:00.000+08:00

Már írtam a Coca Cola egyik legújabb termékéről a Coke Zero-ról.

Örömmel jelentem be, hogy rátaláltam a nulláskóla kisöccsére a Sprite Zero-ra. íme a termék:

A Sprite márkával 1961-ben jelent meg a Coca Cola, egyfajta kései válasz volt az 1929-ben megjelent zup-ra (gy.k. 7UP). A Sprite első cukormentes verziója 1974-ben jelent meg, "Sugar Free Sprite" névre hallgatott (mennyire más volt még akkoriban a markting).

Az 1982-ben bevezett Diet Coke után egy évvel a cukormentes Sprite új nevet kapott, meglepő módon az új név Diet Sprite lett (néhány országban Sprite Light néven volt ismert). 2004-ben változtattak a recepten, és ezt a névben is jelezni akarták, az új öszvér: Diet Sprite Zero. 2006-ban (az USA-ban) a diet jelző kikerült a névből és így lett Sprite Zero (A Sprite Light-ból Sprite Z lett egy rövid ideig, majd ez a verzió is megkapta a Sprite Zero nevet.). [forrás: wikipedia]

a tajvani verzió

lelkes tesztelő1, lelkes tesztelő2

lelkes tesztelő1: a többi cukormentes termékhez hasonlóan minősíthetetlen az íze.

lelkes tesztelő2: 還好。 (Elmegy.)

lelkes tesztelő3 (=én): az alap Sprite íz (ami már eleve alig hasonlít a citromra) gyenge utánzata.
Ha szomjas vagy, NE vegyél ilyet! Ha unatkozol, és szeretnél új dolgokat kipróbálni (= szeretnél elpazarolni ~200 Forintot), akkor bátran emeld le a polcról!

Te kóstoltad már?

508 méter magasról ugrott

2007-12-13T22:37:00.000+08:00

Felix Baumgartner egy ausztria férfi, akinek hobbija, hogy magas helyekről ugrik le. 1999-ben vált szélesebb körben ismertté, miután leugrott a malajziai Petronas tornyok egyikének tetejéről (~450m.)

A héten a Taipei 101 tetejéről ugrott le.

Az 508 méter magas épület emeleteinek száma után az épület a Tajpej 101. Az osztrák extrémsportoló azóta tervezte, hogy leugrik róla, mióta a világ hivatalosan legmagasabb építményét négy évvel ezelőtt átadták.

Felix Baumgartner James Bond módjára alaposan megszervezte az ugrás előtti teendőket, és hasonló gondot fordított a menekülésre is. Különböző álruhákban először megnézte a kamerákat, a biztonsági rendszereket és a zárófalat. Az ejtőernyőt egy tajvani ismerőse a biztonsági őrök orra előtt vitte be az épületbe, majd elrejtette az egyik mosdóban. Az ugrás napján Felix segítőtársai elterelték a téren lévők figyelmét, mialatt az extrémsportoló a három méter magas zárófalon átmászott.

A biztonsági kerítés mögött azonban nem ment minden ilyen egyszerűen. A sportolónak négy métert kellett ugrania, ám landoláskor megrepedt alatta a kőburkolat és megsérült a bokája. De így is felküzdötte magát a felhőkarcoló tetejére és leugrott a mélybe.

Egy szomszédos ház tetején landolt, majd beült egy taxiba és sietősen (két órán belül) elhagyta az országot. Nem valószínű, hogy kap még egyszer tajvani vízumot, ugyanis a cselekedet illegális volt, engedély nélkül ugrott.

Nem semmi bátorság kellhet leugrani 508 méter magasról... ennek ellenére nem tudom tisztelni a fickót. Tettével és a körülötte keletkező médiafelhajtással csak bátorítást ad a világ holdkórosainak...

Mit szeretek a télben? - például a gesztenyét

2007-12-12T13:22:00.000+08:00

A tél nem a kedvenc évszakom. Nem szeretem a hideget! A hóesés egy kicsit hiányzik, de a hó csak az első napokban szép, és pár nap múlva már inkább csak bosszúságokat okoz.

Tajvanon elsősorban azt szeretem a télben, hogy nincs túl hideg. A hőmérséklet 15 és 28 Celsius fok között ingadozik. Sokszor fúj a szél és csepeg az eső. Igazából az zavar, hogy a motorozáshoz kabátot kell venni, de amint sétálok, már meleg van. [Tudom, vannak problémáim...]

Van egyéb dolog is, amit szeretek a télben. Például a gesztenyét.

A tél a gesztenye-szezont is jelenti. Éjszakai piacokon, út melletti árusoknál lehet sültgesztenyét venni. Általában egy nagy serpenyőben apróbb kavicsokat melegítenek, és ezek közé teszik a gesztenyét. Egy nagy csomag kb. 600 Forint, egy közepes 300 Ft. Egy közepes zacskó egy személynek bőven elegendő. A közepes csomag kb 45-55 szem gesztenyét tartalmaz, ami szerintem elég olcsó (5-7 Ft/db). Az alábbi képen egy kis csomag (kb 150 Ft) látható.

Érdekesség, hogy a legtöbb helyen nem metszik be előre a gesztenye csúcsát, így azt elég nehéz elkezdeni pucolni. Amikor először ettem, akkor egy kicsit szitkozódtam is. Majd rábukkantam a zacskóban egy pici rózsaszínű eszközre. Furcsán nézegettem, majd rájöttem, hogy ez gesztenye-pucoló. A fogakat bele kell akasztani a gesztenye héjába, és így könnye(bbe)n pucolható. Ötletes!

Portugáliában is akadnak érdekességek a gesztenyével kapcsolatban. Egyik kedvenc blogomon -Italian Job- írja Amby:

Elfeküdtem az ülésen, majd vidáman nyugtáztam, hogy összeragadt két zacsi, így bónuszban kaptam egyet. Gondoltam leszedem, de csak nem engedett a szolid erőszaknak. Nem telt bele pár perc és villámagyamnak köszönhetően becsöngetett a megoldás: a gesztenye héjának van előkészítve a második (ragasztóval rögzített) zacsi!

Eddig mindig gond volt, hogy hova rejtsem a héjat. Vissza a zacsiba? Kutathatok a maradék ehető után. Földre? Európaiak lennénk, vagy mi ;) Nos, a tudomány megoldotta a kérdést! Üdvözöljük kedves utasainkat Európában :-)

A gesztenye persze nem olyan, mint a hazai, úgy néz ki, mint amit hamuban forgattak meg. Én eddig a kicsit sárgásra sütöttet szerettem, de ezek a rendesen átsütöttek sem voltak rosszak.

Ki szereti a sült gesztenyét? Fel a kezekkel!

Arany Oroszlán után Arany Ló

2007-12-10T13:13:00.000+08:00

A korábban már általam is dícsért film, a Se, Jie (色戒) - Lust, Caution számos díjat nyert a hétvégi tajvani Arany Ló ünnepségen (11 jelölésből 7 megnyert díj):
-Legjobb film
- Legjobb rendezés (Ang Lee)
- Legjobb férfi főszereplő (Tony Leung Chiu Wei)
- Legjobb új színész ~ az év felfedezettje (Tang Wei)
- Legjobb adaptált forgatókönyv (Hui Ling Wang, James Schamus)
- Legjob smink ;s jelmez (Pan Lai)
- Legjobb filmzene (Alexandre Desplat)
- az év tajvani filmese (Ang Lee)

- Legjobb női főszereplő (Joan Chen) - Chen bár szerepelt a Se, Jie filmben, a díjat egy másik filmben (The Home Song Stories) nyújtott alakításáért kapta

Ang Lee és fiatal felfedezettje Tang Wei

A díjátadót 44. alkalommal rendezték meg, főleg tajvani és hong kongi filmek vesznek rajta részt.

A többi nyertes:
hivatalos honlap | asiafan magyar nyelvű összefoglalója

Sörgyárban jártam

2007-12-10T10:59:00.000+08:00

Péter (együtt tanultunk Kaohsiungban) egyik óráján a tanár gyárlátogatást szervezett, mépedig sörgyár-látogatást. Miután ez kiderült, rögtön megkértem Pétert had menjek én is. A martfűi sörgyárban szerzett tapasztalataimat akartam összehasonlítani egy tajvani sörgyárral.

Vasárnap, hajnali nyolckor undultunk Nanzih-ből. (Nanzih Kaohsiung egyik külvárosa, Péterék egyetemének területén keresztül megy az autópálya, nem messze tőle pedig van egy olajfinomító. Elég olcsó lehetett a telek...) A lényeg, hogy busszal utaztam, körülbelől 30 japán szakos diákkal.

Először egy Dapeng Bay (大鵬灣) nevű helyen álltunk meg. Ez egy öböl, olyan, mintha a Kis-Balatont a Velencei-tóval ötvöznénk: mocsarak, változatos élővilág, és sportolási lehetőség. Megnéztünk egy rövid filmet a parkról. (Tipikus: filmet nézünk, ahelyett, hogy magát a helyet néznénk meg.) Majd sétáltunk egyet.

Találtam egy kiállított kalapot, amelyre rá volt írva, hogy ne nyúlj hozzá, ennek ellenére felpróbáltam. Lehet, hogy veszek majd egy ilyet.

Voltak olyan épületek, amelyekbe bejött a tengervíz, és a középen lévő stégek fel-le mozogtak a vízszint emelkedéssel együtt. Az egyik ilyen stég egy kávézó volt. Szerintem nagyon ötletes megoldás.

Ezután megálltunk egy másik helyen, ahol volt valami kisvasút-szerűség. Csak kocsikat láttunk, mozdonyt nem :( Mindenesetre felültem az egyik kocsira.

Ezután ebédelni mentünk egy WanLuan (萬鑾) nevű kisvárosba, ami a sertéscsülökről híres.
A városnak a sertéscsülök olyan, mint Kalocsának a paprika. Összeforrt a nevével.

Egy bevásárlóutcában egymás mellett sorakoznak a főttcsülköt áruló boltok.

Az általunk kiválasztott csülköt feldarabolják, és szépen becsomagolják. Olyan, mintha otthon tortát vennénk.

Az egyik étteremben volt azstalfoglalásunk. Körasztaloknál ültünk, ahová hoztak 7-8 fogást, mindenki ízlése és igénye szerint válogathatott.

A kép előterében lévő tányéron sertésbél van ecetes szósszal. Ez nem igazán ízlett. A jobbra lévő zöldség sem nyerte el a tetszésemet, ellenben a balra lévő csülök finom volt!

Volt polip is, wasabi mustárral és gyömbér-szósszal. Péterrel gyorsan belelovaltuk egymást a "Ki mer több wasabit rákenni a polip-lábára?" versenybe, amit a lányok lemondó "Hülyék vagytok!" sóhajjal nyugtáztak. Péterrel bőszen könnyeztünk.

Ezután mentünk a sörgyárba. Tajvanon két nagyon népszerű sör van: a Taiwan Beer és a Tsingdao Beer. Az utóbbi a népi-Kínából származik. 1903-ban, németek alapították a gyárat.
A polgárháború után Tajvanon egy darabig csak a Taiwan sört gyártották, állami monopólium volt. A Tsingdao, mint népi-Kínás eredetű ital, be volt tiltva. Ehhez hasonló információk meghallgatása után körbevezettek a gyárban. Mindenhol halamas edények, csövek halmaza.

A martfűi sörgyárnál kicsit nagyobbnak és rendezettebnek tűnt. A gyártási technológiákban nem vagyok szakértő, ezért ezek öszehasonlításától eltekintek.

gyárlátogatás közben
A falon lévő felirat a fontos! Csak utólag vettem észre a csinos hátsójú leányzót ;)

A séta során több teremben is voltak hostess-ek (a.k.a. teremőrök), akikközött akadt néhány fiatal ás helyes is. Mondom Péternek, az egyikkel lefényképezkedem. Oda is mentem az egyikhez, és mondom, elnézést, lefényképezkedhetek veled? Mire a lány: Szia! Hogy vagy? Rég álattalak! ???

Egyből értelmes ábrázatot és testtartást vettem fel:
Hamarosan kiderült, hogy a lány Jose-nak, a lakótársamnak az ismerőse, és idén májusban már volt nálunk, ebédeltünk is együtt. Kicsi a világ! Mivel a túra unalmas volt, a lánnyal beszélgettem. Péter utólag elmodnta, hogy a csoportban lévő fiúk látva, hogy a lánnyel lehet dumálni, ők is próbáltak beszédbe elegyedni vele, de a lány elzárkózott. Ezután valahányszor a lánnyal szót váltottam, nem éppen kedves pillantásokkal néztek rám a fiúk. A túra végén hangosan elhangzó "Keep in touch!" (Maradjunk kapcsolatban!) csak hab volt a tortán :)) (A májusi találkozó óta nem beszéltem a lánnyal, és valószínűleg ezután sem fogok, de a gyárban ez nem számított :)

A gyár fő terméke és egy lelkes fogyasztó

A túra során megkérdeztem, hogy mennyi sört isznak a tajvaniak. A tanár nem tudta a választ, de azt mondta, majd megkérdezi az előadótól. A túra után visszamentünk az előadóterembe, ahol a tanár mondta, hogy lehet kérdezni. Mivel senki nem jelentkezett, a tanár rám nézett, és azt mondta, a magyar barátunknak van egy kérdése, had legyen ő az első, ezzel kezembe nyomta a mikrofont. Végül is, csak én nem járok arra az egyetemre, ahonnan jöttünk... a fickó elmondta a válaszában, hogy a tajvaniak átlagosan 22 liter sört isznak évente (fejenként). Ez az érték az Egyesül Államokban kb. 150 liter, Európában 180 liter, a cseheknél 220 liter. A szemén látszott, hogy több olyan vevőt kíván a cégnek, mint Péter és én. (A kérdésért az előadás után kaptam egy doboz sört ajándékba :)

Ezután a gyárlátogatás legjobb része következett, a korlátlan és ingyenes sörfogyasztás. Először kaptunk egy-egy doboz sört, amit Péterrel gyorsan megittunk. Ezután még egyet megittunk. De ezzel végére is értünk az asztalunkra kitett söröknek. Ezután már oda kellett menni egy pulthoz, ahol másfél decis műanyagpohárban adtak sört, ingyen. Nem csapolt sör volt, hanem a dobozosakat bontottak és azt öntötték szét. Hiába kértük, nem adtak dobozzal. Két-három pohár után meguntuk a sorbanállás, sörivás, sorbanállás folyamatot, és abbahagytuk a sörözést.

Ezután az épület előtt fotók készültek. Péterrel beszélgettünk, majd gyorsan beálltunk a csoport mögé és mindenfélét mutogattunk (egy kicsit azért jókedvünk lett:), majd beszélgettünk tovább. Péter egyszer közbeszól, hogy az előző csoport nem is a mi csoportunk volt... biztos nagyon néznek majd, hogy ki az a két őrült külföldi a fotókon.

Ezután már csak a hazautat kellett kibírni, ami egy kicsit nehéz volt, mert nagyon szorított a szükség, de wc nem volt a buszon. A tanár leszált a belvárosban, de még nem indultunk tovább az egyetemre. Még valakire vártunk. Ez volt az a pont, ahol Péterrel leviharzottunk a buszról, odavetettük a sofőrnek, hogy ne várjanak, és becsoszogtunk az út melletti bevásárlóközpontba. Rohanni már nem bírtunk. Mire visszaértünk a busz már elment (reméltük, hátha megvár). Ezután 30 percet sétáltunk a kellemesen szmogos levegőben, majd megérkeztünk Péter kollégiumába. Élménydús nap volt.

Még több fotó itt.

Érdekes robogót láttam

2007-12-06T14:08:00.000+08:00

Tavaly nyár elején már írtam pár bejegyzést a kaohsiungi közlekedésről (1, 2, 3). Az egyik kedvenc videóm, az alábbi, amelyen egy komplett család látható egyetlen robogón.

gyerek, apa, gyerek, anya

Eddig azt hittem, hogy a kormány mögött lévő gyerek áll. Tegnap láttam, hogy ez nem mindig van így. íme a sufnituning egy ékes példája.

Azért elbeszélgetnék azzal a szülővel, aki így szállítja a gyerekét. Szerintem ez rendkívűl balasetveszélyes. Egy fékezésnél simán elrepül a pótülésen ülő gyerek...

Csomagolni szükséges (?)

2007-12-04T13:30:00.000+08:00

Nem tajvani sajátosság, de én itt találkoztam ezzel a jelenséggel először. Mindent becsomagolnak. Alaposan! Szépen!

Ma ebédre olaszos tésztát vettem, csomagolva kértem, mert itthon akartam megenni.
Miután kézhez kaptam a szatyrot, benne az ebédemmel, elindultam haza. Az ötperces úton végig azon filóztam, hogy bár esztétikus és praktikus a csomagolás, de felesleges.

íme, a szatyor.

A szatyor tartalma:
1 pohár zöld tea
1 fémdoboz/tányér (benne az ebéddel)
1 zacskó zsebkendő
1 külön műanyag tasak, melyben: műanyag kanál, 1 pár evőpálcika papírcsomagolásban, és egy szívószál
Az evőeszközt tartalmazó zacskón kívűl tulajdonképpen mindenre szükség van. Talán a papírzsebkendő lehetne elhagyható. Ezeken kívűl azonban minden más indokolt.

Ennek ellenére elég elszomorító látvány étkezés után ez a szeméthalom.

Ez pedig csak egymagam szemete, egy étkezés után. Hármunk (lakótársak és én) "hulladéktermelése" elég elképesztő, de nem kirívó. Ez az átlag.

Nehéz idők várnak még bolygónkra.

A nap csodálkozása (lila liba)

2007-12-03T20:33:00.000+08:00

Az egyik órára késve érkezett egy lányzó. Ez edig nem túl izgalmas, rendszeresen megesik. Azonban a lány öltözéke igencsak fura volt. Kék harisnya, rózsaszín cipő és élénkzöld táska... az óra hátralévő részében sokkos állapotban vegetáltam...

Délután motoroztam hazafelé, amikor elhúz mellettem egy kékharsinyás lány. Nem akartam elhinni, hogy több is van belőle. A következő pirosnál utólértem, és megnyugvással konstatáltam, hogy ugyanaz a lány.

Mobil előkap, gyors fotókészítés, alant az eredmény. A minőség nem a legjobb, de a lényeg látszik.

További "A nap csodálkozása" sztorik itt olvashatóak.

Az édes paprika, magyar paprika

2007-11-30T16:20:00.001+08:00

A minap bóklásztam az egyik boltban, amelyben rengeteg külföldi terméket lehet kapni.

A fűszerek között magyar paprikának mondott őrleményt találtam.

A csípős piros paprikát eddig mindenhol chilli-nek írták. A fenti képeken is látható paprika édes. Ez nekünk, magyaroknak nem meglepő, sőt egyértelmű.

Persze tudjuk, hogy van rengeteg erős piros paprikánk is, de a piros paprika szerintem alapvetően édes. Ez nem tudom, mennyire magyar sajátosság, de Tajvanon az édespirost magyarként árulják.

Nem kell nyalni

2007-11-29T17:04:00.000+08:00

Ma voltam a postán, és érdekes dologra figyeltem fel. A bélyeget nem muszáj mindenképpen megnyalni, hanem az odakészített tégelyben lévő ragasztóval bekenjük és felragasztjuk. Praktikus.

Nem tudom, hogy minden magyar postán gyakorlat-e, de már otthon is láttam hasonlót. Igaz, ott csak egy benedvesített szivacs van, amire rá kell nyomni a bélyeget, és ezután felragasztani. Talán a magyar módszer kevesebb pepecseléssel jár, feltéve, ha mindig van szivacs. (Nem lopják el...)

Másik érdekesség, hogy az állópultoknál, ahol a leveleket címezhetjük, vannak ollók és ragasztók (cellux-szerű ragasztószalagok, több méretben, illetve a fenti képen látható tégelyes ragasztó is). Ezek nincsennek kikötve, feltételezem azért, mert ritkábban viszik el őket...

Mi újság? (Taipei Times 2007. 11. 19.)

2007-11-19T14:10:00.000+08:00

A hétvégén hosszú hónapok óta először vásároltam papír újságot. Az általános iskola felső tagozatától kezdve, egészen az egyetem elkezdéséig kötelező programom volt a reggeli újságolvasás.

Apukám reggel felébresztett, majd odaadta a reggeli adagot. Általában így haladtam:
1. helyi újság címlapja, és hátlapja.
2. Blikk címlap átfutása, majd a hátlapon Garfield.
3. Nemzeti Sport: Forma-1 cikkek.
4. Népszabadság (gyors átolvasás, a hosszú cikkek délutánra maradtak.)
+ péntekenként Magyar Narancs, hvg. (A legtöbb cikk hétvégére maradt. Általában a Narancs vezércikkeit és a Szüret heti termését olvastam el péntek reggel.)
+alkalmanként Top Gun, 168 óra, Hócipő, Garfield, PC World, Chip Magazin, meg még ki tudja mi.

Az ébresztéskor apa mindig megkérdezte kérek-e kávét? Mondtam, hogy kérek. Erre mindig (!)
megkérdezte, hogy két cukorral és tejszínhabbal kérem-e? Tizenvalahány éve ugyanúgy iszom a kávét, de ő mindig megkérdezte. Hiányzik, hogy megkérdezze ismét...

Tíz perc újságolvasás után apa hozta a kávét, és én olvastam még egy fél órát. Ezután összehajtottam az újságot, majd végighallgattam apa korholását, hogy nem hajtottam elég szépen össze. Megigazgatta a lapokat, és lesimította újra a hajtásnál, mert az újságokat mégiscsak el kellett adni. (Nagy szerencsém volt, hogy újságot árultunk. Nem is tudom, hogyan alakult volna a tinédzser-korszakom, ha nem árulunk újságot is...)

Az egyetemen a koliban már nem volt ilyen egyszerű újságot olvasni. Az egyetemen néha volt ingyen Világgazdaság, azt lapozgattam órán, de ez nem ugyanaz, mint otthon. Mára teljesen átalakultak az olvasási és hírfogyasztási szokásaim. Korábban kezelhetetlennek tűnő számú forrást futok át nagyon gyorsan. (Majd erről is írok egyszer.)

A hétvége után, tegnap ismét vettem újságot, amelyet egy kávézóban futottam át. Újra rá kellett döbbennem, hogy jó papír újságot olvasni.

Címszavakban, miről ír a mai újság.

#1 (Hackers use 'Lust, Caution')
Gonosz számítógépes csalók a népszerű Se, Jie film olyan változatát osztják meg a fájlcserélő oldalakon, amelyek vírust tartalmaznak. - Ezt én is tapsztaltam. Egész hihetetlen, hogy egy ennyire népszerű filmnek semmilyen kalózverzióját nem lehet letölteni. Csak ezt a vírusos marhaságot.

#2 (Fewer students are pursuing the American Dream)
A cikk alapja, hogy egyre kevesebb tajvani diák szeretne az Egyesült Államokban tanulni.

Az egyik legjobb egyetem, a Taiwan National University (NTU) diákjainak 80-90 százaléka tanult tovább az Egyesült Államokban Harminc-negyven évvel ezelőtt. Ma ez az arány 10-15 százalék.

Ennek egyik lehetséges okaként azt jegyzik meg, hogy a tajvani egyetemek oktatási színvonala sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Az NTU egy brit szervezet (Times of Llondon's Higher Education Supplement) felmérése szerint a világ 102. legjobb egyeteme (az elmúlt években több tíz helyet javultak. Az egyetlen tajvani egyetem, amely felkerült a listára.)

A cikk második fele a külföldiek Tajvanon való tanulásával foglalkozik. Az egyik megkérdezett szerint, a tajvani egyetemek hiába egyre jobbak, a Tajvanon tanuló külföldiek elsődleges ideutazási indoka továbbra is a nyelvtanulás marad, az egyetemek tudományos teljesítménye kevésbé fontos. Egy másik hozzászóló szerint, ha a külföldiek hosszabb ideig tartózkodnak itt, és közben azt tapasztalják, hogy nem csak nyelvet tanulni, hanem tanulni is érdemes itt, akkor a későbbiekben is maradnak Tajvanon. (Ezzel - két és fél év ittlét után, teljesen egyetértek.)

A szombati lapszám egyik cikke hivatkozik a legfrissebb Nature magazin azon állítására, mely szerint a világ legtöbb széndioxidot kibocsátó erőműve tajvani, Tajcsungban található. 2003-ban 67 millió tonna széndioxidot bocsájtott ki, mely a tajvani összkibocsátás 27 százaléka.

Egy másik cikkben - pár oldallal később - azt a spanyol gyakrolatot ismertetik, mely szerint a 2001 óta épült házaknak olyan technológiával kell készülniük, hogy a melegvízfelhasználásuk 60 százalékát napenergia segítségével legyenek képesek előállítani. Ezzel a lépéssel Spanyolországban évente 3000 tonna széndioxid kibocsájtását előzik meg. A szerző ezt a modellt javasolja bevezetni Tajvanon is. (Arra nincs becslés, ez mennyi károsanyag kibocsátás megelőzésével járna. Felteszem, azonos nagyságrendű lenne.)

67 000 000 tonna - 3000 tonna... nem azt mondom, hogy a tudatos energiafelhsználás nem fontos. De! Inkább az erőművekre kellene jobban odafigyelni.

Mára ennyi.

Rettenthetetlen

2007-11-15T09:01:00.000+08:00

Miben más Tajvan, mint Magyarország? Miben mások az itteni diákok, mint az otthoniak?

Van egy Összehasonlító politológia nevű órám, semmi különös, hozza a bevezető jellegű "összehasonlító" tárgyak jellegét: fogalmak ismertetése, majd esettanulányok.

A jövő héten dolgozatot írunk, és a múlt héten befejeztük a szükséges anyagot, ezért ezen a héten filmet néztünk. Eddig azt tapasztaltam, hogy majdnem minden kurzus keretében félévente megnézünk egy-egy filmet, ami hol szorosan, hol kevésbé szorosan kapcsolódik az órához.

Az Amerikai társadalomtörténet órán beszélgettünk Al Gore friss Nobel-díjáról, de nem a Gore-filmet néztük meg, hanem azt, amelyikben pingvinek vannak (nem a rajzfilmet, hanem a dokumentumfilmet). Ezt nem igazán értettem, hogy miért, de legalább elment egy dublaóra :)

Visszatérve az össz.has. politológiára! A tanár úgy döntött, hogy Mel Gibson Rettenthetetlen című filmje a legalkalmasabb a tananyag kiegészítésére.

különbség1:
az osztálytársaim többsége még nem látta, sőt, még csak nem is halott a filmről. Nem azt mondom, hogy Magyarországon alapmű az 1995-ben készült film, de a korosztályom nagy része biztos, hogy látta, vagy hallott róla. (Dárága testvéremnek egy időben mintha kedvenc filmje is lett volna... ezért és más okokból is tucatszor láttam már.)

különbség2:
Más jeleneteken hördülünk fel, botránkuzunk meg. Engem egyrészt a film sokszori megtekintése tett immunissá a filmben látható csonkolásokkal szemben. Másrészt Gibson-mester néhány későbbi filmjében (például a Passióban vagy az Apocalyptoban) látható véres jelenetek hétvégi matinévá fokozzák le a Rettenthetetlen végén látható belezést is.

különbség3:
Más poénokon nevetünk, mosolygunk.

Jelenet: a francia hercegnő (az angol király fiának felesége) beszéget a társalkodónőjével. A társalkodónő elárulja, hogy előző éjszaka a királyi tanács egyik tagjával hált, és az elmondta neki, hogy titokban hajón csapatokat küldenek a skótok ellen. A hercegnő enyhén megdorgálja a társalkodónőt a paráználkodás miatt, majd rácsodálkozik, hogy a tanácsnok fecsegett az ágyban. Mire a társalkodónő megjegyzi: "Hát ja, az angol férfiak nem tudják, mire használják a nyelvüket..." Nekem ez (sokadszor is) vices volt, azonban felettébb kínos volt, hogy csak én kacagtam.

Jelenet: William Wallace (a főhős) nászéjszakája, amikor a sötétben feldereng a két meztelen test sziluettje. Tömör unalom, kötelező giccses elem. Ellenben suttogás a nézőtéren...

Jelenet: amikor Wallace összejön a hercegnővel. Az első csóknál felhördült a nézőközönség, amikor pedig elkezdődött a "szex-jelenet", akkor néhányan tapsolni kezdtek... Húsz éves egyetmistákról beszélünk... Sokuk számára eme jelenet bizonyára kimerítette az éves találkozási keretet az erotikával... Nem akarok gúnyolódni az itteni fiatalokkal! Csak sokadszorra is megmosolyogtam, hogy mennyire mások vagyunk, mennyire más korban élünk meg, tapasztalunk meg bizonyos dolgokat.

A tanár néhány résznél közbeszólt, mert mégiscsak meg kellett indokolnia, hogy miért ezt a filmet nézzük. A tanár kommentált, amikora a leendő skót király apja elmagyarázta a fiának, hogy el kell árulnia a szabadságharcot, mert csak így lehet király, vagy amikor az angol király elmondta, hogy ha a felkelők tárgyalnak a hercegnővel, akkro az is jó, de ha megölik, az is jó, mert akkor jön a francia király apuka, és segít eldádázni a rebellis skótokat.

Unalmas három óra volt, ellenben a féléves dolgozatnál szabadon tudok írni a film különböző aspektusairól.

Emlékeztetőül itt a film előzetese.

Új kártyajátékok

2007-11-14T17:45:00.000+08:00

A hétvégén új kártyajátékokkal ismerkedtem meg.

99

Francia kártyávál játszottuk (52 lap, jokerek kivéve).
Öt lapot kap mindenki kézhez, egy lerakása után húzni kell a pakliból. Ha elfogynak a húzható lapok, akkor az adig lerakott lapokat kell ismét megfordítani.

A kártyák értékét össze kell adni, és 99-ig kell eljutni. Aki túllép a 99-en, az kiesik a játékból.
Speciális kártyák:

Király: automatikusan 99 lesz az összeg. (99-nél is lehet királyt tenni, ekkor az összeg nem változik)

Dáma: 20-szal lehet csökkenteni, vagy növelni az összeg értékét (a kártya letevője dönt)

Jumbó: passz

10: tízzel csökken az összeg értéke

5: a kártya megjátszója dönt, ki következzen. (A kártya értéke nem számít bele az összegbe)

4: megfordul a kör, a kártya értéke nem számít bele az összegbe

Ász: a kártya értéke egy.

A játék nem túl bonyolult, ennek ellenére, vagy éppen ezért igazán izgalmas.
Ha bölcsészekkel játszunk, akkor különösen sokat lehet nevetni :)
Másrészt idegen nyelvet tanulóknál a számok gyakorlására is alkalmas.

Példa

Nem tudom, mi a neve

A kártyákat (francia kártya, egy pakli, jokerek nélkül) egyenlő számban szétosztjuk.
A kártyákat a játékosok nem láthatják. Az első azt mondja, hogy egy, majd felfordít egy kártyát, a második, azt mondja, hogy kettő, és felfordít egy kártyát, és így tovább.

Ha azt a kártyát fordítja fel, amit mondott, akkor gyorsan rá kell csapni a paklira. Aki legutóljára csap rá, az a vesztes, és elviszi a már addig lerakott lapokat. A cél, hogy elfogyjanak a lapjaink.

Nagyon egyszerű, és nagyon mulatságos.

Példa

Tudtok, hasonló(an egyszerű) játékokat?

Magyar fiú, tajvani lány

2007-11-08T08:22:00.001+08:00

A blogomra különféleképpen bukkanak az idelátogatók. Örülök, hogy számos témában sikerül olvasnivalót biztosítanom. Itt egy lista, mely kifejezéseket keresve bukkantak a blogomra néhányan.

- kínai robogók
- cseh nyelven piros paprika
- nyúl pörkölt
- ariel a kis hableány video
- mosógép vezeték rövid [ez a kedvencem!]
- japán kis hableány
- lampion
- kínai karakterek és jelentésük
- kínai írásjelek és jelentésük
- Az Arnold név kínaiul
- tamara hajdu dvd
- cicik
- dragostea din tei magyar fordítás
- carrefur
- "szomorú vasárnap" film
- puni
- ronaldinho anyja neve [ez se rossz!]
- túlfűtött erotikával képek
- panelházak képek
- kínai betűk
- szexis videók
- Kalandozások Ázsiában
- ázsiai gyümölcsök
- ösztöndíj Taiwan 2007

A Tajvan után érdeklődők egy része rendszeres, vagy rendszertelen olvasómmá válik. Néha érdekes kérdéseket, kéréseket kapok tőlük e-mailben. A "Tajvanra utazok, tudnál tippet adni?" kérdésre már nem egyszer válaszoltam. Képeslapot is küldtem már a világ több részére, legutóbb Londonba. Barátság is szövődött már a blogos ismerettség révén.

A legkedvesebb megkeresés címét azonban egy tegnapi levél érdemle ki. Egy kaohsiungban lakó tajvani lány írt e-mailt. A barátja magyar. A megismerkedésük történetét nem írja, csak azt, hogy a fiú szokta olvasni a blogomat és minden új információnak örül Tajvannal kapcsolatban. A fiú szeretné meglátogatni a barátnőjét Tajvanon, és a repjegy-vásárláshoz kérnek tippet. Sajnos most nem tudok válaszolni, de nekem is fontos a kérdés, mert a télen érkezik vendégem Magyarországról :) Amint lesz információm, jelentkezem!

Kedves "Ismeretlen Olvasó"! Sok sikert a kapcsolatotokhoz!

Odafigyelés

2007-11-05T08:32:00.000+08:00

A tajpeji kirándulásom után ismét rá kellett döbbennem, hogy szeretek Tajvanon lenni.

Tajnanban a vasútállomás, és a távolsági buszállomások a Cheng Kung Egyetem közvetlen szomszédságában vannak. Mivel az egész hétvégét Tajpejben töltöttem, ezért az egyetem egyik fedett motorparkolójában hagytam a robogómat.

Vasárnap a busz már közeledett Tajnanhoz, amiko relkezdtem keresni a kulcs-csomómat (motor- és lakáskulcsok). Nem találtam sehol. Kicsit ideges lettem, ugyanis az azelőtti Tajpejes kiránduláson elvesztettem a kulcsaimat, nem akartam elhinni, hogy ez ismét megtörténik. Úgy látszott utazás Tajpejbe=új kulcsok másolása.

Utolsó mentsváram az volt, hogy a motorban hagytam a kulcsot. Pénteken, az utolsó pillnataban még kivettem a csomagtartóból valamit, és akkor hagyhattam benne a kulcsot. De ha bennehagytam a kulcsot, akkor el is lophatták a motort. Nem kicsit voltam ideges.

Remegő lábakkal érkeztem a parkolóba. A motor megvolt. Öröm a köbön. A kulcs azonban nem volt sem a csomagtartó, sem az indító kulcslyukban. Pech. Ekkor észrevettem, hogy a sisakot valaki letette az ülés és a kormány közé. Én oda soha nem szoktam rakni. (Van egy direkt erre szolgáló kampó az ülés alatt, azt használom, mármint, ha nem a visszapillantó tükörre teszem a sisakot.) Felemeltem a sisakot és alatta (!) volt a kulcs! Öröm a köbköbön!

Ezek szerint tényleg bennehagytam a kulcsom a csomagtartó kulslyukában, ezt valaki észrevette, kivette a kulcsot és berakta a sisak alá. Fogalmam sincs, ki volt a jótevőm, de nagyon hálás vagyok érte!

Az ilyen apróságok (?) miatt is érzem itt jól magam!

Halloween Hollandiában

2007-11-03T14:50:00.001+08:00

Drága testvérem jelenleg Hollandiában tanul, és a Halloween ünnepségre nagyon eredeti jelmezzel készült.

Nem is találok szavakat! Traktornak beöltözni... egyszerűen elképesztő! Attila, gratulálok!!!

Se, Jie (色戒) - Lust, Caution

2007-11-01T15:12:00.000+08:00

A Tajpejben töltött hétvégén végre sikerült megnéznem a bejegyzés címében említett filmet. (A címet nem igazán tudom lefordítani. Hevenyészett próbálkozásképpen kérem, az angolul és/vagy kínaiul nem beszélők fogadják el "Nemi vágy, veszély" próbálkozásomat. A kínai címet nagyjából "szö, tyie"-nek kell ejteni.)

A filmet sokszor említették már tajvani ismerőseim, mióta visszajöttem. A legviccesebb, bár legkevsébé motiváló az a megjegyzés volt, mely szerint a filmben lehet látni a férfi főszereplő herezacskóját... nos, én nem ezért néztem meg!

A filmet a tajvani születésű Ang Lee rendezte, aki 2001-ben Golden Globe díjat nyert (Legjobb rendező) a Tigris és sárkánnyal, illetve 2005-ben Arany Oroszlán (VElence) és Oscar-díjat kapott a Túl a barátságon (Brokeback Mountain) rendezéséért. Idén szeptemberben pedig ezzel a filmmel is elnyerte az Arany Oroszlánt.

A filmnek szerves része az erotika. Nem is. Inkább: a filnek szerves része a szex. Ez a kommentárok olvasása nélkül, a film megtekintése előtt a Nemzetközi Filmadatbázisból is egyértelműen kiderült, ugyanis többek közt olyan kulcsszavakkal jellemezték a filmet, mint nő, vagina, szerető, pénisz, őrület.

Kíváncsian kerestem meg a film előzetesét a neten.

angol verzió

kínai verzió

A film alapötletét és történetét a Keleti Szél blogon nagyon jól összefoglalta a blog szerzője, írásának egy részét el is csenem! Érdemes elolvasni a teljes bejegyzést! (Egy másik (kínai nyelvű) összefoglaló itt.)

A film Eileen Chang 1950-es, azonos című, 26 oldalas elbeszélésén alapszik. A szerzőnő 1920-1995 közt élt és alkotott, több története került filmre, illetve forgatókönyveket is írt. Élete második felét Shanghai és Hongkong után az USÁ-ban töltötte. Kár, hogy nem láthatta ezt a filmet. A sztori a világháborús időkben, a Japán által megszállt Kínában játszódik, az 1940-as évek elején. Shanghaiban forgatták a nagy részét, néhány hongkongi jelenetet pedig Malajziában vettek fel.

A film két időpontban, 1938-ban és 1942-ben játszódik, utóbbinak egy rövid jelenetével indul, majd visszaurgunk az időben. Fiatal egyetemisták színjátszóköréhez csatalkozik két lány, a csoport vezetője és rendezője pedig Kuang (Wang), akiben erősek a hazafias érzelmek. Egy ilyen, a kínai nép ellenállását propagáló előadásuk hatalmas sikerén felbuzdulva úgy döntenek, színészi képességeiket a való világban is kamatoztatják: merényletet szőnek egy politikai kulcsfigura ellen. Eközben Kuang és a színésznővé avanzsált Wong (Tang Wei) közt kimondatlan szerelem látszódik szövődni. A merénylet célpontja Mr. Yee (Leung), aki a megszálló japánokkal kokettáló, áruló(nak titulált) kínai kormány embere. A színtársulat lakást bérel, jelmezeket húz, betanulja a szükségeseket, és elit üzletembereknek adva ki magukat Yee közelébe férkőznek.

Főhősnőnknek sikerül is egy kezdődő romantikus viszonyt kialakítania vele, ám az első merénylet-próbálkozás balul sül el. Bújkálva, inkognitójukat megőrizve futnak neki ismét négy évvel később, amikor Yee már jóval magasabb pozíciót tölt be, és annál fontosabb lenne megölni is. Ráadsául nem egy szimpatikus figura, és az áldozat és a csábító közt kialakuló érzelmektől se várjunk közhelyes fordulatokat.

Nem egyszerűek a karakterek, és a történet is joggal nevezhető drámának. Van benne néhány humoros jelenet és jónéhány romantikus. A zavarbaejtően durva, forró és naturális szexjelenetek pedig valóban beépülnek a történetbe, egyátalán nem öncélúak.

A film pazar. Az 1938-as Hong Kong és az 1942-es Shanghaj bemutatása nagyon magával ragadó. A helyszínek, a ruhák, a karakterek. Nem lehet panaszunk semmire!

A filmben kínai, Hong Kong-i és tajvani színészek is szerepelnek. Azonban nem kell megijedni, szerencsére többnyire kínaiul (mandarinul) beszélnek, nem kevernek bele kantonit.

Néhány kép, ízelítőül.

Nekem nagyon tetszett a film. Még napokkal később sem sikerül megértenem a teljes történetet. Még többször meg kell néznem, hogy kitisztuljon a kép. (Mellesleg szerintem bámulatos, hogy mennyi minden benne van a kínai fiatalokban a filmben bemutatottakból. Ezalatt főleg a párkapcsolattal kapcsolatos viselkedésmintákat értem.)

A pletykák is valósnak bizonyultak, sőt, azt túl is szárnyalta a film. Azonban a szexjelenetek szervesen illeszkednek a filmbe. Enélkül kevesebb lenne a film. A perverzek felejtsék el a filmet! Ez nem pornó! (Azért arra kíváncsi vagyok, a Kínában bemutatott verzióban mit engedhettek át a cenzorok.)

Csak ajánlani tudom a filmet!

Ráadásként néhány plakát.

Egyesült Államok

Hong Kong

Kína

Korea

Tajvan (2. verzió)

Tajvan (3. verzió)

Ismét Tajpejben

2007-10-29T21:26:00.000+08:00

A tajpeji Magyar Kereskedelmi Iroda (gyakorlatilag a magyar nagykövetség Tajvanon) idén is meginvitálta a Tajvanon tartózkodó magyarokat egy kis megemlékezésre. (Tavalyi élmények erre felé.)

Péntek este mentem busszal (5,5 óra, 300 km), egy hotelban száltam meg. Szombaton kora délután találkoztam Péterrel és Eszterrel a főpályaudvaron. Gyakorlatilag a város közepén. Ide fut be az új gyorsvasút, a hagyományos vasút, a távolsági buszok, és három metróvonal is. Szóval nem kevés ember van. Zoli is befutott a Kaohsiungból érkező gyorsvasúttal. (Én még nem próbáltam. A több, mint kétszeres ár számomra nem kompenzálja a három órás időnyereséget. Diák vagyok, az időmmel fizetek.)

A követségen a tavalyihoz hasonló szeretettel fogadott minket László Béla és az iroda többi dolgozója.

László Béla nem híve a cirkalmas körmondatoknak.
Rövid, hatásos köszöntőt hallhattunk.
(A háttérben látható férfi Erdélyből hozott egy kis pálinkát, mely valamennyiünk tetszését elnyerte.)

Jó volt felfedezni a tavaly megismert embereket.

Jani ismét jókedvű volt

Sokak nevére nem emlékeztem, de ezzel majdnem mindenki így volt. Ismét bemutatkoztunk, majd biztosítotuk egymást, hogy jövőre is be fogunk mutatkozni egymásnak.

Külön öröm volt, hogy két hölgy is hatalmas pocakkal jelent meg, tehát a közeljövőben biztos, hogy nőni fog a magyarok létszáma a szigeten :)

A vendéglátás ismét pazar volt: finom magyar pálinkák és borok, sertéspörkölt, nokedli, rakott krumpli, mákostészta, somlói... még egyszer köszönet az iroda munkatársainak az odaadó munkájukért!

Jókedvű fiúk délről (Nanzih, Kaohsiung, Tainan)

Egyetemista csajok Tajpejből

Aishának megtetszett valami

Csak ötször kellett elmondani nekem a megálló nevét, amin kersztül ejutottam a szállásomra. (Köszönöm a lelkes útbaigazítást!)

A képeket Ketti készítette. - De olyan is volt, hogy őt fényképezték:)
Jövőre! Veletek! Ugyanitt!

Az magyar nyelvről

2007-10-23T14:00:00.001+08:00

José (a lakótársam) számos egyetemi klub rendezvényeire szokott eljárni. Ezért sokismerőse van. Minden félévben vannak olyan (új) ismerősei, akiknek valamilyen órájuk keretében van olyan feladatuk, hogy külföldiekkel készítsenek egy vagy több interjút. Általában több alanyra van szükség. José mindig nekem szól, tekintve, hogy Dante (a másik lakótársam) nagy ívben küldené el melegebb éghajlatra, ha ilyen dologra próbálná rávenni.

Én sokkal vállakozóbb szellemű vagyok, és nem vagyok rest százegyedszer is elmesélni, hogy miért tanulok kínaiul. (Általában erről szól az interjú.)

A mostani csapat egy kicsit más. Négy lánynak az a feladata, hogy egy idegennyelvet hasonlítsanak a kínaihoz. Vannak heti házifeladataik, és van egy féléves projectjük is.

Vasárnap esténként a McDonald's-ban szoktunk találkozni. Az alábbi képen vidáman pózoltam. Mikor hazaértünk, akkor mondta el José, hogy a kép azért kellett, mert a lányok kiselőadásuk keretében az órán is megmutatják az interjúalanyt... remek... vigyorgok, mint a vadalma, ráadásul nyuszifül is van a fejemen...

A legutóbbi kérdéscsoport a közmondások, szólások, mondások köré épült. Vannek-e közmondások a magyar nyelvben? Milyenek? Gyakran használjuk-e őket?

Nehéz volt döntenem, hogy mely közmondásokat monndjam el nekik. Végül a következőeket választottam.

Nem esik messze az alma a fájától.

Nem mind arany, ami fénylik.

Még ha cigánygyerekek potyognak, esnek is az égből.

Add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.

Májusi eső aranyat ér.

Sok az eszkimó, kevés a fóka.

Az utolsót értették a legkevésbé. Nem tudom, miért. (A fenti mondatok kiválasztásában csupán annyi a logika, hogy találtam a neten egy listát, és ott ezek tetszettek meg.)

Megígértem, hogy felveszem nekik a mondatokat, és akkor gyakorolhatják a kiejtést. Elég szorgalmasak!

Szó volt még a kínai nyelv ”xiehouyu”(歇後語) nevű "jelenségéről". Ha jól értettem, akkor ezek olyan közmondások, amelyeknek csak az első felét szokták mondani, a másodikat elhagyják, mert az annyira kapcsolódik az elsőhöz, hogy felesleges mondani, mindenki tudja. Például:

蛤蟆跳跳井 – 不懂(撲通
熱鍋上的螞蟻 – 走投無路
老太太打哈欠 – 一望無涯(牙)

Egy erre járó sinológus megerősíthetne, hogy jól gondolom-e!

Találtam még egy képet. Be kell látnom, hogy már nekem is van egy "fotóarcom". Ezt a vigyorgó ábrázatot bármikor magamra tudom ölteni.

__________

ui.: A címben az "Az" nem elírás. Szándékos merénylet!

A kocsmában, ott van a nagy élet

2007-10-23T13:21:00.000+08:00

Szombat délután felhívtam Pétert, hogy este fussunk össze. Mondta, hogy nyílt Nanzihben egy új pub, menjünk oda.
...
A kései indulásomat nem nagyon sikerült behoznom az út során. Kb ötven percig kellett motoroznom, pedig nem is volt nagy a forgalom. Öregszik a robogóm...

A pub előtt parkoltunk le. Odabent kevesen voltak, de ez nem zavarta őket abban, hogy megbámuljanak. A "fehér" vendégek érkezése még mindig eseményszámba megy, tekintve, hogy Nanzihben (ez Kaohsiung egyik külvárosa) nincs túl sok külföldi.

Ez az első olyan pub Tajvanon, amely megfeleltethető egy magyar kocsmának. Tágas, billiárd asztal, bárszékek, faasztalok és rock zene szól. Tajvanon még soha nem hallottam AC/DC-t, Rolling Stonest vagy Beatlest szórakozóhelyen.

Egy-egy üveg Heineken rendelése után elhelyezkedtünk az egyik sarokban, már épp kezdtünk belelendülni a beszélgetésbe, amikor jön az uasztrál tulaj srác (Jim), hogy egy kicsit beszélgessen az új arcokkal. Kiderült, hogy Péter egyik osztálytársa ott dolgozik a kocsmában. Kicsi a világ.

Jim, jó tulajdonoshoz méltóan meghívott egy sörre, később pedig kaptunk nassolni sült halat. (Kicsi hal, egyben kisütve, amelyet egyben meg lehet enni.) Jó volt vele beszélgetni, de Péterrel szerettünk volna megbeszélni ezt-azt, ezért egy idő után már kerestük a menekülési lehetőséget. Szerencsére újabb vendégek jöttek, ezért Jim otthagyott minket.

Beszélgettünk tovább, ám tíz perc múlva egy erősen beállt amerikai srác csapot le ránk. Tipikus, kicsit erőszakos részeg volt. Az volt a tézise az estére, hogy Európa sokkal progresszívabb, mint az Egyesült Államok. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem értettem vele egyet néhány dologban, és ezzel csak a beszélhetnékjét fokoztam. Negyven perc után Péterrel összenéztünk, és mondtuk, hogy bocs, de mennünk kell.

Rövid tanakodás után elmentünk a McDonald's-ba... kicsit sem voltam frusztrált ám... megtalálom Tajvan egyik legjobb kocsmáját, erre el kell jönnünk, mert nem tudunk beszélgetni...

Kedvcsináló: Gyere Tajvanra!

2007-10-20T17:53:00.000+08:00

A nyáron három esküvőre is hivatalos voltam. Az egyiken nászajándékként - többen - utazási csekket vásároltunk, és egyenként próbáltuk rábeszélni az ifjú párt, hogy egy-egy bizonyos helyet/országot látogassanak meg. Én Tajvant ajánlottam, az alábbi módon:

| View | Upload your own

Robogós hírek

2007-10-19T14:16:00.000+08:00

A hazautazásom alatt rábíztam a robogómat Amadora. A legfontosabb indok az volt, hogy hiába áll garázsban a robogó, ha három hónapig nem mozdul az gyanús lehet. Szóval megkértem Amadot, hogy néha álljon vele arrébb. (Ez az akkut is megmenti a tönkremeneteltől - gondoltam.)

A néhány arrébb állásból alapos igénybevétel lett. Végül is nem bántam. Bár a karosszérián keletkezett új karcolásoknak nem nagyon örültem. A használat ellenére tönkrement az akkumlátor. Ezért a megérkezésem napján pár ezer forintom bánta az új akksit.

Ami ennél is jobban fájt, az a kipufugó teljes berozsdásodása. (Erről nem Amado tehet.) Tavasszal vettem új, csillogó-villogó kipufogót. Az időjárás megette az egészet. Most így néz ki.

Tegnap a fékkel volt egy kis problémám. Elvittem a motort a kedvenc (=a lakáshoz legközelebbi) szerelőhöz. Kicserélt valami rövid kábelt, ~ ötszáz Forint. Ez nem is sok. De rögtön jött a "tanács", hogy el van kopva a fékkábel, ezért ki kellene cserélni. Nem muszáj mind a kettőt, elég a hátsót. ~2000 Ft, és gyorsan meglesz. Mondtam, hogy köszönöm a tippet, de majd legközelebb. Erre a közeljövőben nem nagyon fogok költeni, jó az, ahogy van.

Ellenben az első keréken a gumit tényleg le kell cserélnem, teljesen el van kopva. ~3000 Ft lesz.

Parkolás

A kaohsiungi Sun Yat-sen Egytemmel ellentétben a tainani Chen Kung Egytemen nem kötelező a robogókra a parkolási engedélyt kiváltani. A fedetlen parkolókba ingyen be lehet állni. De ha a fedett parkolókba akar valaki beállni, akkor muszáj megvenni a matricát. ~1800 Ft, egész évre szól.

Ingyenes parkolók

"Fizetős" parkolók

Mivel a legtöbb órám olyan épületben van, ami alatt parkoló van (és lusta is vagyok), ezért kiváltottam az engedélyt. Forgalmi, tartózkodási engedély, diákigazolvány és jogosítvány kellett. Az első három rendben is volt. Ellenben továbbra sincs tajvani jogosítványom. Ezért - lesz, ami lesz - bemutattam a magyar, B-kategóriás jogosítványomat. Nézegették, nem nagyon értették. Kérdezte a nő, hogy ez motorra jó? Mondtam, igen. (Azt nem tettem hozzá, hogy csak 50 köbcentiig, ami nem túl hasznos, tekintve, hogy 125 köbcentis a robogóm...) Végül is elfogadták. Szóval ez kipipálva.

A Sun Yat-sen Egyetemen a parkolási jegyem sorszáma 4666 volt. Mivel sorban adták ki, ezért nem nehéz kitalálni, hogy legalább ennyi motor volt az egyetemen.

A Cheng Kung Egyetemen a tavalyi sorszámom 3598, idei 2845. Mivel a motorok többségén nincs matrica, ezért valószínűsítem, hogy sokkal több motor van itt, mint a Sun Yat-senen.

Matrica gyűjtemény

A felső a Sun Yat-senes, a narancssárgára ragasztott lila a Cheng Kungos, míg a lekopott sárga a lakáshoz tartozó parkolóba való bejutást hivatott biztosítani.

Parkolás 2

Tegnap este későn értem haza, ezért a parkoló már teljesen tele volt. A szokásos, "toljuk összébb a többi robogót, és a felszabaduló helyre toljuk be a sajátunkat" című játék nem működött.

Kis fejtörés után jött a megvilágosodás. A motorok egymással szemben parkolnak. Ha összébb nem tudom őket tolni, akkor inkább kintebb húzom őket és a felszabaduló helyre a két sor közé fogok parkolni. így is tettem. Legközelebb is így fogok parkolni.

Fazonigazítás

2007-10-19T14:09:00.000+08:00

Mint azt már páran észrevettétek, a blog külalakja megújult. Különösebb indoka nincs, hogy miért most. Meguntam az előzőt, szerettem volna változtatni.

Másrészt elemeztem egy kicsit a statisztikákat és arra jöttem rá, hogy a jobb oldalra bezsúfolt adathalmaz nagy része nem csigázza fel az idelátogatókat. Ezért ezek nagy részét kivettem. Az összegyújtött linkeket valamilyen formában a későbbiekben elérhetővé teszem.

Ötleteket, javaslatokat, óhajt, sóhajt nyugodtan írjatok!

Coke Zero

2007-10-15T13:20:00.000+08:00

Tavasszal tűnt fel - számomra - a 7-11üzletekben a Coca-Cola "új" terméke a Coke Zero. Nagy érdeklődést nem tanusítottam iránta, lévén kólából csak a "hagyományosat" fogyasztom. Már, ha fogyasztom egyáltalán.

Május végén olvastam a farang.hu-n, hogy Thaiföldön is megjelent már eme remek termék.

Semmi különleges az ízében, viszont a doboza szép fekete, így a nőies lelkű férfiaknak való "light" designjával szemben végre a férfias lelkű férfiakat is megcélozták. [kép és szüveg: farang.hu]

A farang.hu meglátást támasztja alá, hogy a Wikipedia vonatkozó szócikke szerint a Coke Zero elsődleges célcsoportja a felnőtt férfiak csoportja. (A Diet/Light Coke célcsoportja a nők.) Az előbbi szócikk szerint az Egyesült Államokban kalóriamentesként, míg más országokban cukormentesként hirdetik a Zeco Coke-ot. A cukormentesség igaz, de a kalóriamentesség nem teljesen. Gyártóhelytől függően 0.2 to 0.5 kalóriát tartalmaz 100 milliliterenként. (Szó, mi szó, ez nem valami sok.)

A dizájn tetszetős

Június közepén került sor az első (és eddig utolsó) Coke Zero vásárlásomra. A cimkéről az derül ki, hogy a legtöbb tipikus dologból tényleg kevés, azaz semmi nincs benne.

ízre semmi különöset nem tapasztaltam. Az egyértelmű volt, hogy nem "rendes" kólát iszom, de ennél különösebbet nem észleltem. (Az ízét nem tudom összehsonlítani a Light kóláéval, tekintva, hogy Light kólát életemben talán háromszor ittam és az sem közelmúltban történt.)

Tesztelés közben

Szeptemberben a Tékozló Homár blogon is megjelent egy összehasonlító cikk a termékről, szokásos Indexes stílusban. Itt kicsit jobban cizellálták a kóla ízét.

Majdnem kiköptem, a legszarabb, amit valaha ittam. Tesco kólaízû üdítõre tippelek. 1-esnél nem érdemel jobbat.
_________________

Az új versenyző összesítésben 2,4 pontot kapott a lehetséges 10-ből. Ha le is vonják az ilyen teszteknél elkerülhetetlen retorikai túlzásokat, a Zéró nem jó ital. Pedig kevésbé édes, mint a Cola Light, de a tolerálhatónál több benne a mellékíz, viszont kevesebb a szénsav. Jól lehűtve nagyot kell húzni belőle, aztán betrippelt asztalszomszédunknak megmutatni a jégkristályformákat az oldalán.

Ittál/láttál már Zero Coke-ot? [Magyarországi olvasók hátrányban vannak, mert otthon hivatalosan nem forgalmazzák, csak "szürke import" révén lehet hozzájutni.]

¿cómo te llamas?

2007-10-09T20:06:00.000+08:00

- ¿Cómo te llamas?
- Me llamo Gabor.

Igen! Igen! Igen! Spanyolul tanulok. Két év spanyol-anyanyelvűekkel való együttélés után elkezdtem spanyolul tanulni.

Tajvani tartózkodásom alatt többnyire kínaiul és angolul kommunikálok. Az itteni környezet jót tesz, hogy fejlődjön a kínai tudásom. (Mint minden anyanyelvi környezet.)

Azonban olyan, mintha két világban élnék. A legtöbb brátom ugyanis latin-amerikai (Panama, Paraguay, Argentina, Honduras, Bolívia) és ha már egynél több latin van jelen egy találkozón, akkor tuti, hogy spanyolul fognak beszélni. Amikor meg nagyobb számban (n>3) bukkannak fel ugyanazon a helyen, akkor tuti, hogy a beszélgetés 95 százaléka spanyolul fog zajlani. Sok mindent megértek. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az angl nyelv révén sok mindent "kihallok" egy beszélgetéből. Másrészt a főbb "kötőszavakat" ismerem.

A beszélt spanyolom nem sokat fejlődött tavaly. A leglényegesebb, hogy most már álmomból felkeltve is el tudom mondani, hogy "A szemeid úgy ragyognak, mint csillagok az égen!" :) Nagyon fontos mondat!

____________

Az egyetemen tanulok spanyolul, kezdő szinten. 60-an vagyunk az osztályban, ami sajnos nem sok jót ígér.

Két dolog miatt vágtam mégis bele. Egyrészt, mert valamilyen rendszerben akartam tanulni. Hiába tanítgattak eddig, nekem rendszer kell. Ragozás, igeidők, stb. Másrészt két kreditet ér a tárgy, és nem lesz nehéz teljesteni. (Ajándék kreditnek ne nézd a fogát!)

Tavaly volt angol órám. Kínaiul tanultam angolt. Nem volt különösebben vészes. Egyrészt, mert sok újat nem mondtak. A nyelvtant ismertem, a szavakat meg kiszótáraztam. Most kínaiul tanulom a spanyolt.

Nyelvtanulásnál nagyjából hasonló módon zajlik a nyelvvel való ismerkedés. Amikro két éve elkezdtem kínaiul tanulni, akkor a tanáraimnak tilos volt angolul beszélniük. Tehét mindent kínaiul magyaráztak el. Tavaly az angolon kínaiul magyarázták a nyelvtant. Ez a két dolog sokat segít a spanyol alapjaim lerakásában.

Remélem, gyorsan fogok haladni.

A szükséges plusz: nagyon jó érzés, hogy az ismeretlen spanyol szó jelentését megértem a mellette feltüntetett kínai magyarázatból! Bizonyítékul szolgál, hogy van eredménye a kínai tanulásomnak!

.

Tajvani, koreai és japán diáklányok

2007-10-08T01:51:00.000+08:00

Nem tudom, mikor és hogyan kezdődött az őrület, de elkezdődött.

Feltehetőleg egy ártatlan videó készült elsőnek, melyben koreai és tajvani diáklányok képei váltják egymást. Tulajdonképpen arra szolgálhatott, hogy a különbségeket felfedezze a néző.

Ezután azonban elkezdődött egy kvázi vetélkdeés, hogy mely ország diáklányai a helyesebbek/szebbek/dögösebbek.

Tajvani diáklányokat dícsérő videó

Koreai diáklányokat (és diáksrácokat) dícsérő videó

Szerintem ebbe az irányba már értelmetlen elvinni a "vitát". Nincs olyan, hogy eleve ennek vagy annak az országnak a lakói szebbek. Minenhol meg lehet találni a szépséget!

Zárásképpen egy rövid videó egy tajvani gimis lánycsapat elődásáról.

Update

Kozkivanatra: japan diaklanyok enekelnek es tancolnak

japan es koreai diaklanyok

A nap csodálkozása

2007-10-08T01:40:00.000+08:00

Még a múlt hétvégén, Kata készítette az alábbi fotót.

Tippeket várok, hogy a képen látható berendezés mire szolgál?

ááá - 1

2007-10-03T10:23:00.000+08:00

Jó volt újra visszajönni Tajvanra. Hinyzott!

De, ahogy telnek a napok, újra megtalálom azokat a dolgokat, amelyek nem hiányoztak! Egy kicsit sem!

#1: óra a könyvtárban
Kényelmes fotelek, jó hangosítás. Minden adott, hogy a filmra tudjak koncentrálni (vagy aludhassak). Kivéve egy dolgot: a légkondit. Egyszerűen olyan hideg van, hogy alig lehet kibírni. A kinti 35 fok után odabent kb 20 fok lehetett. Meg is fáztam egy picit.

#2: ivóvíz
Nem lehet inni a csapvizet. A suliban minen emeleten van vízautomata, ez rendben van, mert legalább van hideg, langyos és meleg víz is. De otthon le kell menni a ház elé, és kannával kell vizet hozni.

#3: kávéautomta
Az egyetemen továbbra sincs kávéautomata. Egy 3 idősávos előadásnál azért ez elég nagy probléma.

#4: nincsennek szemetesek
Továbbra is alig-alig van szemeteskuka. Borzasztó!

olvasok: Tokaji Zsolt: Szólítsatok Brad Pittnek!

2007-09-30T21:52:00.000+08:00

Nem mai könyv, 2005-ben jelent meg. Akkoriban jöttem ki Tajvanra, és jóanyám mindent igyekezett beszerezni, ami Kínával kapcsolatos. Ezért vette meg ezt a könyvet is, mely egy kínai-tibet szakos hallgató kínai élményit meséli el. Eddig otthon, talonban hevert, csak most jutottam oda, hogy elolvassam.

A könyvhöz önáló internetes oldalt hozott létre a Korona Kiadó, ahol a szerzőről és a könyvről elég sominden kiderül. Itt egy interjú a szerzővel a könyv megjelenése kapcsán.

A könyv tartalma röviden:

"Egy 26 éves magyar fiatalember hátrahagyva hatéves párkapcsolatát és mennyasszonyát Kínába megy ösztöndíjra. Azonban csalódnia kell, mert az ottani egyetemi körülmények nem igazán teszik lehetővé, hogy a tudását a megfelelő szinten elmélyítse."

Nekem nagyon tetszett. Régen olvastam ennyire szórakoztató regényt. Többször kacagtam a szokásosnál is hosszabban. Egyszerűen lehengerlő a stílusa! (A prűdek és feministák kerüljék el a regényt, mert könyvet, mert gutatütést fognak kapni.)

Részlet a könyvből:

Amikor feltápászkodtunk, éreztük, hogy baj van. Kibaszott részegek voltunk. Az étterem bejáratáig még csak-csak méltósággal lépkedtünk, aztán, amikor a többiek már nem láttak, összeestünk a folyosón, és röhögve fetrengtünk. Patrick épp egy ember nagyságú, ízléstelenül színesre pingált jószerencse isten porcelánszobrával birkózott, amikor ránk talált két hsziao-csie. Zavarodottan álltak meg mellettünk, el nem tudták képzelni, mit kell ilyenkor csinálni.
– Segítenétek? – nyögtem ki nagy nehezen.
– Miben tudunk segíteni? – kérdezték bizonytalanul.
– A barátommal hányni indultunk… de… szóval…
A két lány megértően mosolygott, majd közös erővel meggyőztük Patrickot arról, hogy egy kis időre szakadjon el nagyon színes barátjától, és az egyik lányba kapaszkodva, próbálja meg felidézni az egyébként is bonyolult és összetett mozgáskoordinációt igénylő járás alapjait.
A lányok Patrickot is és engem is készségesen beállítottak egy-egy fülkébe. Nem kaptak utasítást arra nézve, hogy távozhatnak, tehát megálltak a hátunk mögött. Akárhányszor próbáltam térdre rogyni a Nagy Róka Oltára előtt, a kis csaj mindig ott termett és felállított. Négy-öt ilyen alkalom után, már annyira liftezett a nyomrom a le-, felguggolgatástól, hogy már tényleg hányingerem lett. A nyöszörgésekből hallottam, hogy Patrick alighanem ugyanilyen problémákkal küzd odaát.
– Patrick, te tudsz hányni?
– Ez a kiscsaj nem nagyon engedi. Miért, te tudsz?
– Engem sem hagy békén.
– Kérdezd meg már tőle, hogyan hánynak a kínaiak! Biztos rosszul csinálunk valamit!
Lecsaptam a vécé fedelét és a hsziao-csiével szembefordulva ráültem. A lány aggódva nézett rám. Átlagos kínai alakú lány volt, de nagyon kedves, bájos arcú.
– Hogy hívnak? – kérdeztem tőle és mosolyogni próbáltam, ami alighanem csak egy vicsorgássá sikeredett.
– Nie Mej – válaszolta a megszeppent lány, akit zavarba hoztam kérdésemmel. Nem tudta mire vélni, hogy miért lehet az ő egyszerű személye annyira érdekes, hogy a külföldi fiatalembert érdekelhesse.
– Szép, nagyon szép… neved van. Figyelj Nie Mej, mi most hányni fogunk.
– Értem – bólogatott a lány.
– A hányás nem szép dolog…
– Értem.
– Szeretnénk, ha odakint várnátok meg minket.
– De mi van, ha összeestek? Már négyszer majdnem összeestél.
– Nem estem össze. Mi így hányunk.
– A földön fekve?
– Nem fekszünk, csak térdepelünk.
– Mint a templomban?
– Pontosan.
– Nem értem – csóválta a apró kerek fejecskéjét a lány, de nem mert több kérdést feltenni. Érezte, hogy már ezzel is jócskán túllépte azt a korlátot, ami a személyzet és a vendégek között húzódik.

A regényről igencsak szélsőséges vélemények jelentek meg a különböző fórumokon.

#1

A borítóról tényleg nem derül ki, hogy ez egy jó könyv, a gerillakampányból meg egyáltalán nem jött le, hogy vajon miről szólhat. Mindenesetre megvenni egyáltalán nem jutott eszembe. Aztán megkaptam karácsonyra, és egészen szórakoztató olvasmány. Kínáról szól, meg a dugásról, néha filmezésről és kajákról.

Kedves Tokaji Zsolt!
A könyve fantasztikus!!!!
A faim szobájában találtam, és nem tudtam letenni, én olvastam el hamarabb, tahát én ajánlottam a gyerekeimnek. Tervezem, hogy még egyszer elolvasom. Maga igazi "vagány csávó".
Tari Ágota

#3
A könyv honlapjának fórumában a szerző egy állílagos barát megjegyzése:

"Nagy fasz vagy, Tokaji, de hát ezt eddig is tudtuk.
Viszont tudod mit mondott a Perifériára Szorult Sértett Sinológusok Társaságának doyenje a Társaság egyik ülésén, több fültanú előtt? Azt mondta, utánaszámolt, és rájött, ennyi idő alatt nem is lehet ennyi nőt megkúrni.
Úgyhogy vizsázz, rajtad tartjuk a szemünket."

Zsolt válasza:

"Örülök, hogy követitek a körülöttem zajló dolgokat. Bízom benne, egyszer hátha én is tananyag lehetek a tanszéken. A nőkkel kapcsolatban meg azt tudom mondani, hogy Kínáról lévén szó és a kínai hagyományokat követve, azon sem kellene fenn akadni, ha azt írnám, hogy tízezer csajjal voltam, és az űrhajósok a világűrből látták, ahogy a Nagy Falon himi-humizom. De azért vicces, hogy van, aki ennek nagy hamarjában utána számol. Én sem tettem. Lehet, hogy ez az alaposság hiányzik belőlem, amiért soha nem is lettem volna jó tudós? "

" Vegre en is megirhatom a velemenyemet, kicsit maceras itt a regisztralas. A konyvet egy het alatt kiolvastam, egyszeruen letehetetlen. Viszont az erzeseim vele kapcsolatban ambivalensek. Eloszor a pozitivat: humoros, erdekes, olvasmanyos, letehetetlen, es egzotikus a helyszin. Negativ:a konyv tul szabadszaju, szerintem nem kellett volna az osszes tragar szot leirni benne. Foleg ha egy ilyen muvelt es kinaiul ilyen jol tudo fickorol van szo, mint te, legalabbis amilyennek mutatod magad. Nem mondom hogy en nem karomkodom neha, ha duhos vagyok, de magamban, es azt nem publikalom. Emellett tul sok a pornografikus leiras a konyvben, persze szep reszletesen leirva, ami megint nem tetszett, (hja a fiuknak kell egyfajta mitoszt epiteni a farkuk kore, ugy latszik, nekik ez biztos bejon, sot irigykedhetnek rad. /En lany vagyok, ha eddig meg nem volt evidens/), es ez a hangsulyeltolodas kicsit hervaszto volt szamomra, aki ugyancsak osztondijaskent jartam Keleten..."

" Tetszettek a könyveid. A Brad Pittes után azt gondolom, hogy egy kibaszott nagy köcsög vagy, de azért jól írsz. "

Rövid vélemény
Azon kívűl, hogy a szerző is Kínába (Kínai Népköztársaság) és én is Kínába (Kínai Köztársaság) vgyunk ösztönddíjjal, semmi hasonlóság nincs a kettőnk élményei között. Tajvan nem Kína. Ráadásul Zsolt 1996-ban volt Kínában, ami már nem azonos a mai Kínával sem. Tajvanon nincs hellolaovaj-ozás (=külföldiek megbámulása, és hangos köszöntése "Hello külföldi!"), csak ritkán, az is inkább a kisgyerekek részéről. A tajvaniak többségét én barátságosnak tartom, kevés negatív élményem volt. Tehát kedves olvasók, ne a könyv alapján próbáljátok elképzelni milyen egy tajvani ösztönddíjas élete!

A könyv nemcsakKínával kapcsolatban érdekes olvasmány, hanem egy 26 éves férfi a világgal, a nőkkel kapcsolatos élménybeszámolójaként is.

Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni! Én ma nekikezdek másodjára is.

Magyarok Tajnanban

2007-09-30T20:56:00.000+08:00

Az iwiw sokmindre jó, és sokmindere nem. Tajvani tartózkodásom óta folyamatosan az itteni cimemet adom meg, ami alapján már elég sokan megtaláltak kezdve a tajvani Magyar Kereskedelmi Irodától (alias nagykövetség) egészen a Tajvan iránt érdeklődőkig.

Nemrégiben kaptam egy levelet Katától, aki a nyáron érkezett Tajcsungba, Rotarys cserekapcsolat révén. A hétvégén éppen Tajnanba (itt lakom) látogatott az itteni anyukájával (értsd: a fogadó családból az anyával) és az egyik (teeni) tesójával. Ráadásul Péter (és Yui is) Tajnanba jöttek, ezért közös programot szerveztünk.

Kata is vezet blogot, nagyon szorgalmasan ir. Érdekes olvsni, hogyan éli meg a beilleszkedést (ügyintézés, piac/templom/plaza, emberek/környezet). Az ő helyzete annyiban más, hogy fiatalabb és ő egy családnál van elszállásolva. Egy hónap alatt sokkal több dolgot próbált ki, mint én anno fél év alatt. Ráadásul rengeteg jó fotót is készit. Csak ajánlani tudom a blogját!

Már meg is írta a tegnap történteket, most tőle fogok idézni:

Szinte egyszerre ertunk a talakozasi pontra Gaborral, egybol felismertuk egymast, nem tolongtak a feher emberek a kornyeken (Tajnanban annyira nem neztek meg az emberek az utcan, mint Taichungban). Felvettuk Mei Mei-t [a tesóját - Gábor] is a kollegiumbol, egyutt mentunk Gabor lakasara, hogy hozzon egy ismerteto konyvet a varosrol, mit lenne erdemes megnezni. Ket panamai [paraguayiakkal - Gábor] diakkal lakik egyutt egy magas haz negyedik emeleten, van portaszolgalat, belso kert, mindenhol tisztasag uralkodott. Mazlistak, mert angol wc-juk van, ugy irigylem azokat az embereket, meg nem szoktam meg a guggolost. Pont ma reggel tapasztaltam, hogy anya par ujsaggal ment a mellekhelyisegbe, lehetetlenseg megoldani, hogy guggolas kozben ujsagot olvassaon az ember, mikozben arra ugyel, hogy a nadragja kellokeppen fel legyen huzva (bele ne erjen semmi gyanus folyadekba), es le ne pisilja magat.

Kaptam egy Turo Rudit, a csalad tobbi tagjanak is ajandekozott egy-egy darabot, igazi magyar edesseget ehettem, anyanak is izlett, plane mikor megtudta, hogy turobol keszul. Eloszor egy templomot tekintettunk meg, nem mentunk be, mert rajtam kivul mar mindenki jart ott, semmi kulonlegeset nem mutatott. Talalkoztunk Peterrel es a tajvani baratnojevel, a magyar fiu Kaoshiongban tanul japan szakon, az ezt koveto ebeden folyamatosan japanul kommunikalt a baratnojevel.

Egesz jol megertettem, mikor anya es Gabor beszelgettek, elismerem, volt azert jo par mondat, mirol fogalmam sem volt, de meglepodtem, hogy nem csak butan ultem az ebed alatt. A tajnani konyha sokkal edesebb, mint a taichungi, meg a foetelek is edesnek tuntek a megszokotthoz kepest. Halgolyot ettem tesztaval es helyi osszetrancsirozott rizst barnas szosszal. Izlett mindketto, de leginkabb annak orultem, hogy vegre magyarul beszelhettem eloben tobb, mint egy honap utan. Nem mondhatom, hogy nehezen ment volna, csak furcsanak ereztem az elo szot, nem akadozott a vonal, mint msn-ezes kozben. Kitargyaltuk a Szolnok-Hodmezovasarhely kosarlabdat [Hajrá Olaj! Hajrá Olaj! - Gábor], mit nem lehet kapni Tajvanon, az arakat es sok egyeb mast, szerintem megtalaltuk a kozos hangot. Gabor blogjabol az utazas elott rengeteget megtudtam az orszagrol, sok praktikus dologgal bovitettem a tudasom, nem volt csak egyetlen konyv Tajvanrol, de abban is sok mellebeszelest olvastam.

Egy kozeli epuletegyuttesbe, a Wu kertbe setaltunk el. A bejaratnal egy europai stilusban epult regi haz fogadott, ilyen Taichungban csak ketto van (Varoshaza es Kiallitoterem); ezt kovette a park. Itt a japan megszallas koraban epulhetettt, nemreg renovalt bolt allt, persze nem hagytuk ki eves nelkul. Edes tofut vettunk, en vorosbabos feltettel kertem. Anya vasarolt legmentes csomagolasu tofut es vekony sertesszeleteket, Gabor azon aggodott, hogy meg fog romlani a kocsiban a nagy meleg miatt. En ezen mar meg sem lepodok, tobbszor tortent mar az, hogy a piacon megvettuk reggel a hust, es egeszen delig a tuzo Napon varakozott, semmi problema nem adodott ebbol. A desszert bekanalazasa utan egy kiallitast neztunk meg Mei Mei evfolyamtarsainak muveibol, sokkal kreativabbak, mint egy ket otthoni “muvesz”, formatervezett targyakat allitottak ki: melltartoszarito, pezsgotarto, lampa stb… A kert java csak eztan kovetkezett, ezt is mostanaban ujitottak fel, a regi pompajaban tarul a latogato ele: diszto, pagoda, mesterseges sziklasor.

Gabor szerint az itteni parok a nagy meleg es paratartalom miatt nem olelkeznek, nincsen gusztusa az embernek osszebujni a masikkal, csak meg jobban leizzadna.

Bucsut vettunk egymastol, elinteznivaloja volt Gabornak, kiraktuk a talalkozasi pontnal, ahol a motorjat hagyta.

Még találkozunk!

Délután tanultam egy kicsit, majd később megérkezett Péter és Yui a délutáni plázázásból.
Három hónapja nem igazán találkoztunk, ezért volt bőven, miről beszélni. Fogyott az otthonról hozott almás- és diós süti. (Utólag is sok-sok köszönet a sütikért Vittuska néninek!)

Úton vagyok (Frissítve szeptember 29-én)

2007-09-26T15:02:00.000+08:00

Elindultam vissza Tajvanra. Párizson és Hong Kongon keresztül fogok utazni.

Kényelmes, eseménytelen utunk volt Szolnokról.

A kocsiban megreggeliztem: hurka, kolbász... éljen a zsírszegény diéta!

Most már itt ülök a tranzitban (a földön, az egytelen szabad konnektor mellett), hamarosan beszállok.

Ha tudok, jelentkezek még az út során.

Frissítés (2007. szeptember 29.)
Szerencsésen megérkeztem. Az út során nem történt semmi különösebb. Amado jött értem a reptérre, nüszkén vitt haza a nyáron vásárolt kocsijában. Nagyon büszke volt. "Természetesen elfelejtettem, milyen kocsi. Csak a színére emlékszem: fehér

Az elmúlt napokban elintéztem a vízum hosszábítást (kapunk újfajta plasztik igazolványt), kértem új SIM-kártyát, mert a régit otthonhagytam. A netet is visszakötötték a lakásba. Kifizettem a nyári számlákat.

Kezdek visszaállni a régi kerékvágásba.

Elkerüli Tajvant az olimpiai láng

2007-09-21T22:06:00.000+08:00

A tajvani és kínai illetékeseknek nem sikerült egyezségre jutniuk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által kitűzött szeptember 20-i határidőig egyezségre jutniuk az olimpiai láng útvonalát illetően, ezért az elkerüli majd Tajvant. [forrás: bbc]

Az eredeti tervek szerint Vietnámból érkezett volna a láng Tajvanra, majd onnan Hong Kongba utazott volna tovább. A tajvani fél ezt úgy értelmezte, mintha Peking burkoltan azt fejezné ki, hogy Tajvan Kína része. (Az ügy még áprilisban robbant ki. A pekingi bejelentés után két órával közölték a tajvani olimpiai bizottság illetékesei, hogy mégsem fogadják el az útvonalat. A döntés mögött belpolitikai okok álltak. Részletek itt, és itt.)

A vita megértéshez legyen elég most annyi, hogy Peking szerint Tajvan csak egy szakadár tartomány, és elvitathatatlanul Kína része. Tajpejben meg értelemszerűen ezt nem így gondolják. A két fél szimbolikus szinten is igyekszik megragadni minden lehetőséget a saját állításának bizonyítására. Peking azt is kérte (követelte), hogy amíg a láng Tajvanon keresztül halad csak azokat a dalokat játszhassák és csak azokat a zászlókat használhassák, amelyeket a Nemeztközi Olimpiai Bizottság engedélyezett. E mögött az van, hogy Tajvan nem Tajvan néven vesz részt az olimpián, hanem, mint "Kínai Tajpej" (Chinese Taipei). A himnusz ugyanaz, de amikor bejelentik, akkor "Chinese Taipei"-i himnuszként jelentik be.

Tajvan olimpiai zászlója (fent)

Tajvan hivatalos zászlója (fent)

A végső útvonal (Kelet-Ázsia)

Most már biztos: jövő agusztus 8-án úgy érkezik meg az olimpiai láng Pekingbe, hogy előtte nem futottak fel vele a Taipei 101 torony tetejére.

Arrrr! Mihaszna billenytűzetkoptató léhűtők!

2007-09-19T19:13:00.000+08:00

Koronix elszólása révén vettem észre, hogy a Flickr - ahová a képeimet szoktam feltölteni - címlapján egy kalóz zászló virít. Mi a szösz? Rövid nyomozás után a Flickr fejlesztői blogjából kiderült, hogy ma, azaz szeptember 19-én van a "Beszélj kalózul!" világnap.

Tovább kutakodtam, és kiderült, hogy az ünnepet 1995-ben John Baur és Mark Summers találta ki egymás szórakoztatására. Azért szeptember 19-ét szemelték ki, mert ez az egyik férfi ex-feleségének születésnapja...

A kalózul beszélés kezdetben csak a fentebb nevezett kalózkapitányok legénysége körében volt népszerű. 2002-ben Dave Barry mihaszna humorista léhűtő egyik cikkében írt az eseményről, ezután pedig a naplopó médiamunkások körében egyre népszerűbb lett.

Időközben almafaló Kelt az internetes kincsek szigetén, a miafene.hu-n elhelyezett pár sort eme jeles napról.

Alább a (Tom) Smith kapitány remek dalát hallgathatjátok.

Mielőtt a hozzászólások között elhelyeztek pár sort kalóz nyelven, dúdolgassátok a Kincses sziget című regény következő sorait:

Heten a halott ládáján -
Yo-ho-ho, meg egy üveg rum!
A többit megölte a rum s a sátán -
Yo-ho-ho, meg egy üveg rum!

Blogger Play

2007-09-15T04:43:00.001+08:00

A Blogger.com fejlesztői blogjában nemrég jelentették be az egyik belső programjuk nyilvános verzióját.

A történet nagyon egyszerű. Felmerült, hogy vajh milyen képeket töltenek fel a felhasználók a blogjaikba a kérdés pillanatában? A kérdést rövid kódolás követte, majd két éven keresztül bámulták a szerkesztőségben a végtelen diavatítést. Egészen addig, amíg valaki közbe nem szólt: "Ez tök jó! Mikor lesz publikus?" Ezt újabb kódólás követte, majd a nyilvánosság elé tárták a dolgot.

Elég addiktív a dolog. Csak saját felelősségedre kattints az alábbi linkre! :)

http://play.blogger.com/

Modern Toilet

2007-09-08T01:31:00.000+08:00

Még a nyár elején - tajvani tartózkodásom idején - történt, hogy születésnapokat (Amado, Agustin) ünnepeltünk. Ezt pedig egy olyan helyen tettük, amelyet már régen kinéztünk magunknak. Tajnanban a Xiaodong úton elég sokat motorozok, és van egy épület, amelyet mindig megnézek. Lehetetlen nem rápillantani, ha csak egy másodpercre is.

Először azt hittem lakberenezési bolt, de valaki felvilágosított, hogy ez egy étterem! Nos, születésnapi vacsoránál mi más lenne alkalmasabb egy ilyen hely kipróbálásához? Mi nem sokat tudtunk kitalálni, ezért itt töltöttük el június egyik estéjén pár kellemes órát.

A hely jellegzetessége, hogy a berendezés legtöbb eleme különféle fürdőszobához köthető dolgokból áll.

A bejárat melletti installáció...

amely cselekvésre készteti az először idelátogatókat.

szorulás 1.

egy bátor versenyző

Az asztalok mosdókagylókból állnak, a székekekt pedig wc-csészék helyettesítik.

szorulás 2.: Amado arcjátéka az egyik pót-széken.

A berendezés kialakításánál nagy figyelmet fordítottak minden apró részletre,
amely a gyerekeknek szóló apró székektől

az extrém külsejű szívószál-díszig terjed.

A wc ülőkék között nem találtunk két egyformát. Az én kedvencem az az átlátszó, műanyag ülőke, amelynek anyagába szógesdrótot építettek.

A hely hangulatához jelentősen hozzájárulnak a különféle installációk.

csendélet1

csendélet2

A bútorokon kívűl az egyéb elemek is a fűrdöszoba-tematika köré tervezték. Felhívom a figyelmet a bejegyzés első képén látható virágtartók alakjára! Ugyanezekbe a mini-csészékbe kiválóan passzol a főétel. Alább mindenki lelkesen falatozik a kék és rózsaszínű csészékből.

A fagylalt desszert egyik érdekessége, hogy ez t is csészékbe szolgálják fel. (Ez a "tradícionális" tajvani wc-csésze.) A másik érdekesség a fagylalt alakja.

Az életben ez így néz ki:

Összeségében
A kiszolgálás rendben van. Az étel- és italválasztékról nem sokat tudok elmondani, semmi különös. ízre, állagra hozzák a tajvani átlagot. Az árak is közepesek.

Ha Tajvanon, jársz egyszer próbáld ki. Annyit mindenképp megér!

olvasok: Kafka a tengerparton

2007-09-07T04:16:00.000+08:00

Hideg(!) nyárvégi napokon mi mást is lehet csinálni, mint olvasni. Nemrégiben kaptam egy könyvet: egy japán író, Murakami Haruki (村上春樹) Kafka a tengerparton (海辺のカフカ Umibe no Kafuka) című kötetét.

A fülszöveg alapján igencsak izgalmasnak ígérkezett.

A Kafka a tengerparton hullámzó, nyugtalan textúrája két rendkívül színes és gubancos szálból szövődik össze. Az egyik páratlan vonulat (szó szerint értendő, mert a regény páratlan fejezetein húzódik végig) Tamura Kafka története, azé a tizenöt éves fiúé, aki az oidipuszi végzet elől megszökve anyja és nővére keresésére indul. A páros fejezetek hőse egy különös, félszeg, együgyű öregember, Nakata, aki sosem heverte ki második világháborús sérülését, és számára felfoghatatlanul sodródik a felnőtté válás magányával és bizonytalanságával küszködő Kafka felé. Ő leghétköznapibb dolgok összefüggéseit sem érti, mégis sok olyan tulajdonsága van, amelyek rendkívülivé teszik. A két szál rafináltan és talányosan kapcsolja össze a tragédiában és komédiában, álmokban és csalóka tényekben, természetes és természetellenes szexben, fájdalomban és fergeteges humorban bővelkedő fejezeteket.

A szerző Japán egyik legnépszerűbb írója, talán a következő (japán) Nobel-díjas (?).

A Könyves Blog-ban is egész jókat ovastam róla.

Felszínes megközelítésben a Kafka a tengerparton nem több a már-már megszokottá vált divatos-japán-kult-maszlagnál. Pedig.
...
A könyv végig a lektűr és a szépirodalom határán egyensúlyoz, és talán kimondható, hogy végeredményben inkább lektűrös, ami egyáltalán nem probléma. Murakami nagy hangsúlyt fektet a jellemekre, a lélek rezdüléseire, amik annak ellenére működnek, hogy néha eléggé elnagyoltak. Több híres lektűríró könyveivel (pl. Paulo Coelho) ellentétben ugyanis a Kafka a tengerparton nagyon őszinte és tiszta szöveg.

Először furcsa volt. Általában "reális" regényeket olvasok, amelyek közé a szürrealizmus csak versek formájában tud beférkőzni. A kezdeti - fentartásokkal teli - érdeklődésem csak fokozódott az első fejezetek elolvasása után.

A szerzőt gyermek- és fiatalkorában számos nyugati hatás érte, elsősorban a zene és az irodalom területéről. Ezen hatások a műveiben is érződnek. Jelen regényben is felbukkan - a klasszikus és modern japán művészek mellett - Beethoven, Schubert, Shakespeare, valamint a Beatles és a Rolling Stones is. A hivatkozott művek egy részét nem ismerem. Ez a hiányosságom (műveletlenségem?) addig nem zavart, amíg a japán művészetről volt szó, mert ezekről eddig soha nem tanultam, hallottam. De amikor Beethovenre hivatkozott, többször, és nem tudtam, akkor az már zavart. Meg is fogom keresni a Nagyherceg trió-t (Archduke Trio), annak is azt a változatát, amelyet Rubinstein, Heifetz és Feurmann ad elő.

Aki egy kellemes álomutazásra vágyik, annak bátran ajálom eme könyvet. Érdemes elolvasni!

SZTK (frissítve)

2007-08-25T18:13:00.000+08:00

Az élménydús nyári programjaim helyett kénytelen vagyok sokkal prózaibb dolgokról írni.

Az egész egy méhecske-csípéssel kezdődött. A csípés után megdagadt az ujjam, ezért elmentem orvoshoz. A vérnyomásom kicsit magas volt, a doki javasolta menjek el a körzeti orvoshoz. Ott is magas volt a vérnyomásom, ezért beutaltak a helyi SZTK (tudja valaki, hogy minek a rövidítése?) belgyógyászatára.

Itt már egy sor vizsgálatot elvégeztek rajtam, még számos másik vár rám. Komoly baj nincs! Ne aggódjatok! De ezentúl tényleg (!) oda kell figyelnem az életvitelemre. és még nem is vagyok 30... azért ez elszomorít...

Frissítve (2007.08.27.)

Robymus gyors segítsége révén, a SZTK szó feloldása:

"A 139/1950. M. T. sz. rendelet kimondta, hogy a betegség és baleset esetére biztosított személyek egészségügyi ellátása és az erre a célra létesített gyógyító és megelőző egészségügyi szolgálat fenntartása állami feladat. Elrendelte, hogy a betegségi biztosító intézetek, köztük az OTI gyógyító és megelőző szolgálatát (kórházak, szanatóriumok, {II-282.} gyógyintézetek, rendelők, gyógyító orvosi hálózat) az állam vegye át, és építse be az állami egészségügyi szolgálatba. A végrehajtás időpontja 1950. július 1-je volt, és augusztus 1-jével döntöttek arról, hogy az átvett intézmények közül melyik kerül a Népjóléti Minisztérium, melyik a budapesti, a megyei és a járási tanácsok kezelésébe. A gyógyüdülőket 1950. november 1-jével a Gyógyüdültető Nemzeti Vállalat vette át. Ezzel az OTI megszűnt, feladatkörének megmaradt területeit a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) irányítása alatt működő Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) vette át."

Forrás: MEK

IWIW-vel a világ körül

2007-07-20T19:06:00.001+08:00

Az origo.hu-n van egy sorozat, amelyben külföldön élő magyaroknak teszik fel ugyanazokat a kérdéseket. Minden nap a világ egy szegletébe lehet bepillantást nyerni.

Új, iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink.

A mai (július 20.) válaszok tőlem származnak. ITT olvashatod őket.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
A kínai nyelv és kultúra már régebb óta foglalkoztatott, ezért elkezdtem kínaiul is tanulni. Így tudtam meg, hogy lehet pályázni egy tajvani ösztöndíjra, amely egy év nyelvtanulásból és négy év egyetemi képzésből áll. Jelenleg az ösztöndíj második évét töltöm.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Tajvan egy Dunántúl nagyságú sziget, lakossága 23 millió fő. A sziget alakja egy rizsszemhez hasonlít, melyen észak-dél irányban, a sziget keleti felén, egy hegylánc terül el, ezért a lakosság nagyobb része a nyugati parton él. Tajpej, a főváros északon található, én a "déli fővárosban", Kaohsiungban tanultam tavaly. Jelenleg Tajnanban, Tajvan régi "fővárosában" tanulok. A modern ipari-szolgáltató, négyzethálós alaprajzú Kaohsiung után érdekes volt hozzászokni a tajnani szűk, girbe-gurba, sokszor zsákutcába torkolló utakhoz.

Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Teljesen más kultúrába csöppentem. A fizikai különbségek miatt rögtön egyértelmű, hogy nem vagyok helyi lakos. Az általános tapasztalatom az, hogy kedvesek a külföldiekkel. A magyart vendégszerető népnek mondják, tartjuk. Az én tapasztalatom az, hogy a tajvaniak túltesznek rajtunk. Egyszerűen jó érzés sétálni az utcán. Még az is elviselhető, hogy megbámulnak.

A Ráktérítő áthalad a szigeten, ezért (is) az időjárás eltér a magyarországitól. Hó csak a hegyekben van, tehát a hideg tél fogalma itt teljesen mást jelent. Többnyire meleg van, amit kifejezetten élvezek.

Miben rosszabb?
Az általános kedvesség néha arra szolgál, hogy palástolják nemtetszésüket, egyet nem értésüket. Őszinte negatív választ, kritikát, véleményt nehéz kicsikarni.

Mi hiányzik Magyarországról?
Bár eléggé változatos étrendet tudok összeállítani magamnak, ennek ellenére hiányoznak az otthoni ízek. A (túrós, diós, mákos) péksütemények hiányát nagyon nehezen viselem!

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itteni emberek és a kínai nyelv gyakorlásának a lehetősége.

Nem véletlenül többéves az ösztöndíj. Ennyi idő alatt szinte bárhol erős kötődés alakul ki a fogadó országgal és annak lakosaival. Egyszerűen a mindennapjaim hiányoznának: a rengeteg robogó, az esti utcák nyüzsgő világa, a szintén ösztöndíjas latin-amerikai barátaim csöppet sem halk társalgása.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Tapasztalataim alapján hasonló az életszínvonal. Az árak és a bérek is hasonlóak. A McDonald's-os órabér körülbelül 500 forint. Egy Big Mac menü 700 forint. A külföldiek (angol anyanyelvűek), ha nem üzletemberek, akkor általában angol tanítással foglalkoznak. A minimum órabérük 3000 forint.

Mennyibe kerül egy kávé?
A Starbucksban a legkisebb adag 400 forinttól kezdődik, a McDonald's-ban 240 forint, a McCaféban 400 forinttól, illetve az Illy Caféban 400 forinttól indul.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Kaohsiungban egy több épületből álló, többemeletes, portaszolgálatos házban, egy kétszobás lakás havi bérleti díja 60 000 forint plusz rezsi. Tajnanban a két és fél szobás lakások (emeletes ház, portaszolgálat, parkoló) átlagos bérleti díja is 60 000 forint plusz rezsi körül alakul. Kaohsiung bel- és külvárosban egyaránt előfordul, hogy egy szobáért (és egy másik lakóval megosztott fürdőszobáért) 35 000 forintot, plusz rezsit kell fizetni.

A főváros drágább, de erről bővebb információim nincsenek. Sok múlik azon is, hogy tud-e az albérlő kínaiul. Egyedül tárgyal-e, vagy segít neki egy tajvani. Gyakran előfordul, hogy a külföldiektől több pénzt szeretnének kapni a főbérlők. (Ez országtól független jelenség!)

Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Hasonló körülmények között élek (bár otthon nincs portaszolgálat, és lift sem, ami mágneskártyával működik).

Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Jelenleg tanulok. Otthon is tanulnék (bár, ha otthon maradtam volna, akkor már nem biztos, hogy az iskolapadot koptatnám).

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Itt is vannak politikai botrányok, előfordulnak (ritkán) százezres tüntetések, de ezek jelentősebb atrocitások nélkül lezajlanak. Ha nem figyelném a híreket, akkor ezek az információk nem jutnának el hozzám, és egyáltalán nem zavarnának. Külföldi diákként nyugalmas az élet.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A jövő évi elnökválasztás jelöltjeinek különböző ügyeit (korrupció, politikai célok, stb.) taglalják a lapok.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A tajvani kormány 340 millió dolláros segélyalapot hoz létre azon 24 ország részére, amelyek elismerik a tajpeji kormányt (a kezdeményezés célja, hogy az érintett országok ne szüntessék meg a diplomácia kapcsolatokat Tajvannal).

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Éjszakai piacra járnak: esznek, nézelődnek, játszanak, Karaoké bárokban esznek, énekelnek. Az idősek hajnali ötkor már elkezdenek sétálni, jógázni, tornázni. A fiatalok nagy része sokat internetezik.

Visszajössz?
Igen, de még nem tudom, mikor. Nem sietek.

Mások válaszai

Ismét net-közelben

2007-07-16T06:35:00.000+08:00

Két hete érkeztem Budapestre. Azóta kicsit sűrű a programom.

- rokon-látogatás (3)
- barátokkal sörözés (2)
- bbq-party (3)
- kirándulás a Bükkbe (2 nap)
- kirándulás Erdélybe (4 nap)
- munka (2 nap)

A további programom is sűrűnek igérkezik, de igyekszem többet jelentkezni, különösen, mert beneveztem a Blogtornába, remélem, nem késtem le nagyon a határidőről.

A napokban következik a képes beszámoló az erdélyi kirándulásról.

Kaohsiung-Budapest [2007.jún.30. - júl.1.]

2007-07-02T09:20:00.000+08:00

A hazautazásom története képekkel, videókkal, rövid beszámolókkal.

jún. 29. (szombat)
helyi idő: 9:20
magyar idő: 3:20
helyszín: Tainan, lakás

Reggeli: sonkás-tojásos palacsintaszerűség

jún. 29. (szombat)
helyi idő: 10:00
magyar idő: 4:00
helyszín: Tainan, lakás

Összepakoltam. A bőrönd kicsivel több, mint húsz kiló. Remélem, megint egy helyes kislány lesz a check-in pultnál, és gond nélkül átenged.

A kézipoggyászom nem nehéz, a laptop külön táskában van. Eddig mindig felengedtek két poggyásszal, nagyon remélem, hogy most is.

A szobámban mindent elraktam, bezacskóztam.

Remélem, így kevésbé mászik a dolgaimra a por! (Belegondolni is rossz, hogy fog a lakás kinézni két hónap múlva...

jún. 29. (szombat)
helyszín: Tainan-megye, Yongkang-város: lift
helyi idő: 10:10
magyar idő: 4:10
Előző este Amadonál maradt a fényképezőgépem. Amikor elköszöntünk egymástól, akkor adta csak vissza. Utólag, lapozgatva a képek között találtam egy meglepetésnek szánt képet. ímé:

jún. 29. (szombat)
helyszín: Kaohsiung, KFC
hely idő: 11:30-13:00
magyar idő: 5:30-7:00

Már-már szokásnak mondható, hogy amikor elutazom Tajvanról, illetve amikor visszaérkezem, akkor osszegyűlik a dél-tajvani magyar kompánia. Ha nagyképűen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy a tiszteletemre :) Azonban, ha más utazan, akkor is igy osszegyűlnenk. Az elmult időszakban úgy alakult, hogy csak én utaztam.

A vasútállomáson, illetve a mellete levő McDonalds-ban déltájban szabad asztalt találni szinte lehetetlen. Nem is találtunk. Akkor irány a közeli KFC. Bár azt egyikunk sem szereti annyira, kénytelenek voltunk oda menni, mert másra nem volt időnk. Most is sikerült annal az asztalnál ülnönk, ahol a legutőbbi indulásomkor is... mondhatni, törzsasztal.

Az asztaltől kiláttunk a szemközti vasútállomas kijelzőjére, amely felváltva mutatja az időt és a hőmérsskletet. Az alábbi kép a bizonyíték, hogy 41 Celsius-fok volt. Jó volt nézni ezt az értéket a légkondicionált gyorsétteremből :)

Készült néhány kép is, melyek számomra arra szolgálnak bizonyitékul, hogy már eléggé alkalmazkudtunk a helyi viszonyokhoz. Úgy grimaszolunk, mint a tajvaniak!

jún. 29. (szombat)
helyszín: Kaohsiung, reptér
hely idő: 13:40-16:00
magyar idő: 7:40-10:00

Interkontinentális járaton előszőr csekkoltam be elektronikus jeggyel. Kicsit féltem. Elvégre mégiscsak jobban megbizunk egy "rendes" jegyben, mint egy kinyomtatott kódsorban.

A bőrönd végül is 25 kg lett, ami meglepett, kevesebbre számitottam. De nem kellett a túlsúlyért fizetnem, ráadásul a kézipoggyász + külün laptop-táska miatt sem szóltak!

…

Sajnos egy órát késik a gépem indulása.

Nagyon nem izgulok, mert Hong Kongban hat órát kellett volna várnom az eredeti tervek szerint, igy csak ötöt kell majd.

A reptér - szerintem - közepes meretű, már-már családias. Az egyik folyosó mentén lampionok vannak végig függesztve, amelyeken mindenféle motivum fellelhető. A kedvencem alant látható.

Ékes bizonyíték, hogy a különböző kultúrák szépen megférnek egymás mellett: South Park, Picachu es Hello Kitty.

A beszállópult előtti egyik oszlopnál találtam konnektort, igy szabadon garázdálkodhatok a laptopon. Internetezni sajno nem tudok. Csak egyetlen wifi hotspotot találtam, de nem enged belépni. Ha jól gondolom, akkor csak a helyi Hinet cég regisztrált felhasználói férhetnek hozzá. Sebaj, majd Hong Kongból jelentkezem.

15:05

Körülbelül 100 forintért eladta a lelkét a gépem utasainak nagyrésze. A késés okozta kellemetlenségek miatt „megvendégelt” minket, az utasokat a légitársaság (vagy a reptér?).

Kekszeket, ásványvizet, és oolong teát kínáltak ingyen. Békésen kivártam a soron, és így is jutott. Nem kellett tolonganom.

Az "irodám"

15:20
Összefutottam Sharlen-nal, aki osztálytársam a nyelvi központban.
Ő hívta fel a figyelmemet, hogy mindkettőnk jegye Business-osztályra szól! így a másfél órás utat feltehetőleg nagy kényelemben fogjuk eltölteni.

16:10
Sorbanállás, de a Business-osztály miatt lazán odasétálunk a sor elejére.
A gépen leülünk egymás mellé, a Business-osztály első sorába. Üvegpohár, frissítő...
Azután jön egy nő, hogy a helyén ülök... kezdtem megijedni, de hamar kiderült, hogy nem is Business-, hanem első-osztályra szól jegyem!!!

Milyen az első osztály?
Szolgáltatásban ugyanaz, mint a Business. Pezsgő, whiskey, cognac, borok, sörök, finomabb ételek.

Amiben különbözik, az az ülés. A lábtámla, a háttámla egymástól függetlenúl állítható, , a háttámla közepének kiemelkedése is szabályozható.

Külön olvasólámpa, konnektor. Akkora hely van, hogy a kinyújtott lábammal nem értem el az előttem lévő ülést... így nem lehet probléma 12 órát utazni.

Sajnos a Hong Kong-Frankfurt vonalra nem kaptam ilyen kedvező jegyet.

Egy tajvani üzletember ült mellettem, Sanghajban lakik, és fémkereskedéssel foglalkozik, persze nagytételben. Szerinte közel 300000 tajvani üzletmeber lakik Kínában, családtagokkal együtt egy millió főre saccolja a Kínában lévő tajvaniak számát. Én ezt túlzónak tartom. A legutolsó elemzésben 100000 üzletemberről olvastam. Érdekes figura volt, nem unatkoztam.

jún. 29. (szombat)
helyi idő: 18:47
magyar idő: 12:47
Helyszín: Hong Kong, reptér

Sajnos a reményeim hiábavalónak bizonyultak, és nem tudom az elektromos hálózathoz csatlakoztatni a gépemet. Konnektor van ("angol" tipusú), de áram nincs benne.

Amíg tudok, addig jelentkezem.

A gépem helyi idő szerint 23 órakor indul!

jún. 29. (szombat)
helyi idő: 21:50
magyar idő: 15:50
Helyszín: Hong Kong, reptér

jún. 29. (szombat)
helyi idő: 22:10
magyar idő: 16:10
Helyszín: Hong Kong, reptér

Hong Kongban azt szeretem, hogy még a kínai kultúrát jelenti. Ezen a reptéren már feltűnnek a túristák. A megszokottnál (=0( jóval több szőke hajú embert látok, egyre több a "nyugati", akik mindenféle nyelven beszélnek.

Ekkor kezd el hiányozni Tajvan, és a tajvani emberek. Jobban otthon érzem magam.
Ezt Londonban éreztem utoljára. Ha az utcán megláttam egy kínainak tűnő személyt, akkor egyből arra gondoltam, hogy de jó lenne vele kínaiul csevegni...

Hamarosan indulok, és beszállok a repülőbe. Nagyjból 12 óra múlva jelentkezem újra, kkor már Frankfurtból. A Budapestre menő gépre várakozók között biztos lesznek magyarok is. Remélem, nem a "***** életbe!" lesz az első magyar kifejezés, amit meghallok. Ezt elég volt átélnem egyszer.

Az újabb bejelentkezésemig hallgassátok meg a S.H.E (esz, écs, í) együttes Kínai nyelv című számát! (Ez a szám az asianet-en kisebb vitát generált, erről majd máskor!)

Helyszín: Cathay Pacific 63. sor, H ülés

Az előző járaton megismert üzletmeber szerint a Cathay Pacific sokkal jobb, mint a Lufthansa, vagy a SwissAir. Lássuk, nekem milyen tapsztalataim voltak.

A turista-osztály itt is ugyanolyan szűkös, mint a másik kettőn. Azonban van lábtartó. Ez apróságnak tűnik, de 11 óra repülés alatt lényegesen megnöveli a felvehető ülőpozíciók számát.

A párna, takaró, fülhallgató mellé jár egy kis tasak, amiben mini fogkefe és fogrém, valamint egy pár zokni is van. A fogkrém jól jött, mert Hong Kongban elvették a 150 ml-es fogkrémemet.

Egy „ebédet” és egy „reggelit” kaptunk. Az ételek minősége jó volt. Persze lehet, hogy az én véleményem nem mérvadó, mert általában ízlenek a repülőkön kapható ételek.
Ami kicsit hiányzott, az a sajt. A SwissAir-en mindig adnak sajtot.
Másrészt a Bloody Mary-be citromot tettek. Nem tudom, hogy citrommal, vagy anélkül az autentikus, de nekem kevésbé ízlett.

A mellettem ülő fickó nem nagyon mozgott, kétszer kellett kiengednem.

Ami a legzavaróbb, hogy bár mindenkienk van egyéni képernyője, amin azt néz, amit akar, mégsem voltam megelégedve. A programfüzet alapján egész jó filmek közül lehetett választani. Azonban a filmeket központilag vetítették, így esély sem volt arra, hogy az elejétől nézzek valamit. Szerintem ez roppant bosszantó!

Nagyon nem húztam fel magam, mert többnyire aludtam. Amikor felébredtem, akkor belenéztem egyik gyerekkori kedvencembe, a Dumbóba. Valamint egy kínai (hong kongi) filmet néztem, amiben az anyós nem egyezett bele a frigybe, és a főzni nem tudó meny-jelölt profi séffé válását követhetjük nyomon. Csak részeket néztem belőle, vicces volt.

Körülbelül Jekatyerinburgig folyamatosan aludtam, onnan már csak szakaszosan. Moszkva és Szentpétervár „közelében” is felébredtem.

Mindezt honnan tudom? A választható vizuális programok közül az egyik csatornán mindig a repüléssel kapcsolatos információk jelennek meg. Ez sem volt tökéletes. Sokkal kevesebb információt közöltek, mint a Lufthans, vagy SwissAir járatokon, ráadásul reklámokkal is megszakították.

Elrepültünk Ylstad fölött is, mely a múltkoriban olvasott Mankell-regény cselekményeinek központi helyszíne.

Napfelkelte Németország fölött

Helyszín: Németország, Frankfurt, reptér
helyi idő: 6:00
magyar idő: 6:00

Egészen furcsa itt az átszállás. Gyakorlatilag kiengedtek a reptérről, szabad az út az EU-n (a schengeni-övezeten belül). Majd újra be kell csekkolnom. A check-in pult azonban csak két órával a felszállás előtt nyit ki, így most bóklászhatok közel két órát.

Helyi idő: 6:20
Az E terminál első emeletén a kávézók között találtam egy konnektort, befejeztem a laptop töltését. Csak egyetlen wifi szolgáltató (T-Mobile) van, azonban a hálózat jelszóval védett. (Az interneten azt írták, hogy van ingyen wifi, erre tessék…)

6:25
Most veszem észre, hogy az orrom előtt a frankfurti reptér egyik hirdetése van a falon. Büszkén sorolják, hogy Európa második legnagyobb utasforgalmú reptere (évi 50 millió utas). A képen egy fiatal srác ül a földön ölében laptop, és mosolyog. Szerintem internetezik… neki, miért lehet???

8:45

Újra be kell csekkolnom. A MALÉV járatnak két pultja van. Beállok az egyikbe. Már majdnem sorra kerülök, amikor két mozgáskorlátozott hölgyet tolnak be kerekeskocsival. Természetesen a sor elejére mennek. Ezzel nincs is semmi baj. A kezükben amerikai útlevél van, de nem értik, amit az alkalmazottak mondanak angolul. Ekkor megkrédezik a sorbanállókat, tudna-e valaki fordítani angolról-magyarra. Az előttem lévő lány próbál segíteni, de kiderül, hogy a két hölgy magyarul sem beszél. A történet vége, hogy a két hölgy feltehetőleg valamilyen dél-szláv, mert Szarajevóba tartanak budapesti átszállással.

A papírmunka elhúzódik, ezért átállok a másik sorba. Már csak egy lány van előttem, gondoltam gyorsan végez. Távedtem. Az egyik táskájában egy macska volt. Mondanom sem kell. Hogy sok-sok telefonálás, hogy elfogadják-e a lánynál lévő engedélyeket.

Nekem csak egy beszállókártyára volt szükségem, mert a csomagjaimat Kaohsiungban úgy adtam fel, hogy azokat Budapesten veszem fel, ezért kétperces ügyintézésre számítottam. Ismét tévedtem. A fickó elég nehezen értlmezte a helyzetet, hogy én már feladtam a csomagjaimat, és becsekkoltam, de most ismét becsekkolok. A kolleganője elmagyaráta neki, hogy először vigyen be a rendszerbe, majd írja be a Kaohsiungban kapott csomag-kódomat. 10 perc.

9:15
A várótermehez való bejutáshoz, először átvilágítanak. Ok. Ez mindenhol így van.
Itt azonban levetették az órát és az övet is, valamint a csomagomat is kinyitották, meg a laptop-ot is ki kellett venni. Hát igen, ez a német precizitás.

Visszavettem az övet, órát, kabátot, mindent. A MALÁV járatra a D54-es kapunál kell várni. Ez a lagutolsó kapu. Sok helyen ki sem írják, mert eredetileg csak 44 kapu volt. Tíz percet sétáltam, ekkor találtam egy kicsi poggyász-kocsit. Örömmel pakoltanm rá a nehéz kézipoggyászom. A mosoly hamar lefagyott az arcomról, mert 50 méter után mozgólépcső következett… ááá

Ezután újabb ellenörző ponthoz érkeztem. Ismét: övet kivenni a nadrágból, mindent levetettek.
A táskámban volt egy külső-merevlemez a számítógéphez, ami felkeltette az ellenőrök gyanúját. Megkérdezi a fickó, hogy ugye nem bomba? Mondom, nem. Ezzel én lezártnak tekintettem a dlgot, de ő közölte, hogy akkor biztos nem bánok egy párperces ellenőrzést. De! Bánok! Mindegy. Felöltöztem, majd egy kis szobában „megszagoltatták” a merevlemezt egy géppel. Naná, hogy minden rendben volt.

Innen már csak öt perc séta volt a kapuig. Most csücsülök, még egy órát, és azután busszal elvisznek a géphez.

… és én még azt hittem, a zürichi repteret nem szeretem… mostantól ezt utálom a legjobban!

Helyszín: Magyarország, Budapest, reptér
helyi idő: 12:05
magyar idő: 12:05

Megérkeztem Budapestre. Minden rendben volt. De tényleg!

.

Nem velem történt!

2007-06-24T22:25:00.000+08:00

Kicsit kényes a téma. Több szempontból is.

A legfontosabb, hogy nem (!) velem történtek meg az alább leírt esetek. Az első teljesen véletlenül került szóba, a másikat pedig az első továbbmesélése után hallottam.

A másik, a történetek alapszituációja miatt. Kuplerájokról lesz szó. Jelen bejegyzésnek nem célja vitatni ezek szükségszerűségét, erkölcsellenességét, stb. Ha valakit érzékenyen érint a téma, akkor ne olvassa tovább jelen bejegyzéset!

#1

Egy kanadai srác szeretett volna néminemű szexuális kikapcsolódásban részt venni, ás ennek leggyorsabb módját abban találta meg, ha ellátogat egy tajvani bordélyházba.

Amikor belépett, akkor a "fővállalkozó" hangos és sűrű attoga-zásba fogott. (Az attoga tajvani nyelvű kifejezés (nem kínai), körülbelüli jelentése: hosszú/nagy orrú, ami a "fehér ember" szinonímája). A kanadai srác felvázolta, hogy mit is szeretne (=egyszerű, normál szex). Ebbe azonban a hely tulajdonosa nem egyezett bele, mondván, hogy feltehetőleg a srác - a tajvani átlagtól eltérő - méretei miatt az aktus után az örömszerzésben résztvevő hölgy adottságaiban értékcsökkenés következne be... a srác dupla pénzt ajánlott, de ez sem volt elég, így távozni kellett.

#2
Tajvanon számos latin-amerikai sportoló versenyzik. Panamából főleg baseball játkosok jönnek. Az egyik nagydarab (2 méter magas, 100 kilogramm fölötti) játékossal kapcsolatban kering az a történet, mely szerint az illető ellátogatott egy, a már fentebb vázolt rekreációs (?) intézménybe.

Az első szűrőn, a megegyezésen és a partner kiválasztásán túljutott. Elvonult egy szobába egy fiatal, nagyon csinos lánnyal, ahonnan néhány perc múlva a lány feldúltan kiviharzott, és azt mondogatta, hogy ő ekkora merénylet elviselésére nem hajlandó. Ekkor egy másik, fiatal hölgyre esett a választás, aki néhány percnyi ismerkedés után szintén közölte, hogy a megszokottól jelentősen eltérő különbség elfogadása számára is problémás... a vállalkozó nem hagyta futni a vendéget, ezért keresett egy - a szakmát már ideje űző - hölgyet, aki kellő tapasztalattal rendelkezett a felmerült probléma kezelésében...

ajjaj, már Tajvanon is klikkelnek...

2007-06-23T11:13:00.001+08:00

A clickclickclick.com alapvetően az egyik legegyszerűbb játék az interneten. A lényege, hogy egy bizonyos honlapon kattintani kell egy gombra. Ez a kattintás pedig egy szavazatnak felel meg annak az országra, ahol a klikkelő tartózkodik.

A játék heti fordulókból áll, jelenleg a hatodik zajlik. Kezdetben a japánok a chileiekkel és a lengyelekkel vetekedtek. A második forduló során nagyon megszorongattuk a japánokat és csak minimális különbséggel szorultunk a második helyre.

Ekkor már elég jelentős médiafigyelem is irányult a játékra. Az Index rendszeresen beszámolt a fejleményekről, az RTL Klubon és az m1-en is foglalkoztak a játékkal.

Időközben az Ezüst-Patak zenekar - egy már meglévő számát átdolgozva - elkészítette a Click himnuszt, amelyben magyarul, angolul és japánul is énekelnek. A figyelmességre és a kölcsönös tiszteletre további példa, hogy japán felirat is van a videóhoz.

A fokozott érdeklődésnek köszönhetően megnyertük a negyedik fordulót, és optimistán tekintettünk az ötödik elé. Sajnos a japán klikkelők (másnéven Vipper-ek) átrendezték soraikat, új taktikát dolgoztak ki, és megalázó vereséget mértek ránk.

A negyedik fordulóban Tajvan az 58. helyen csak végzett, ám valakiket ott is erősen elkapott a gépszíj, ezért az ötödik fordulóban már a harmadik helyen végeztek. A lemaradásuk Japántól és Magyarországtól még jelentős volt, de tajvani kattintások növekedésének üteme aggodalomra adott okot.

Néhányan azon a naív véleményen voltak, hogy magyar klikkerek proxy szervereken keresztül Tajvannak klikkelnek, hogy ezzel hátrébb szorítsák a Chile-t, amely így hátrébb csúszik az összesített éremtáblázatban és a magyarok felzárkózhatnak az összetett második helyre. A chileiek tényleg harmadikak lettek az összetetben, de a Tajvannak ehhez nem volt szüksége magyar segítségre.

Tajvanon megismétlődött, ami már Magyarországon lezajlott: hirtelen népszerűségnövekedés, tévé műsorok, képek, videók tömkelege.

A jelenlegi fordulóban a tajvaniak néhány nap alatt elképesztő mennyiségű kattintást vittek be, és jelentős előnyre tettek szert. A japánok úgy ahogy tartják alépést, de sajnos a magyar főhadiszállás minden erőfeszítése ellenére ebben a fordulóban ismét nehéz helyzetben vagyunk!

A játékban számomra az a legszimpatikusabb, hogy közelebb hozza a versenyző országok klikkereit egymáshoz. A kezdetekkől domináns japánok folymatosan gratulálnak az ellenfeleik (nem (!) elleneségeik) eredményeihez. Újfajta magyar-japán barátság bontakozott ki, amelyhez most már Tajvan is csatlakozott.

Néhány kép többet mond ezer szónál, tehát ímé:

Még több kép!

További érdekességek a magyar főhadiszálláson, a japán parancsnokságon, az Index-en [ VI. 2007.05.24, V. 2007.05.24, IV. 2007.05.18, III. 2007.05.15, II. 2007.05.09 , I. 2007.05.08 ] és Dixi-nél.

你已經點擊 ?

2007-06-22T22:35:00.000+08:00

關於 clickclickclick.com你可以找到一個最簡單的遊戲 ,在互聯網上. 你剛剛點擊投票,為國家在哪裡 . 一個回合,通常需時一周. 在遊戲 1和遊戲 2日本,智利和波蘭的首位. 日本仍是最好的,但她最強有力的競爭對手是匈牙利人.

與此同時一下變得非常流行,在匈牙利. 即使電視節目談論遊戲 . 遊戲 4匈牙利奪得多虧了熱心的"clickers" . 可惜在遊戲 5日本改編她焊料再次獲勝 . 同時在遊戲 5一個新的強大的競爭對手 ,台灣出現了. 現在 ,在遊戲機 6台是放在首要位置, 我希望Huppers廣交朋友,與台灣與日本.

2007. 06. 22. 22:55 (GMT+8)

術語 :
Japanese clicker: Vipper
Hungarian clicker: Hupper
Taiwanese clicker: Tapper

「歡迎台灣來的朋友們！無論你們是不是鄉民，總之歡迎你們的到來！我們是忍者大師VIPPER，跟你們的鄉民屬於類似的存在！請各位接受我們充滿友情與敬意的稱號「TAPPER」！這是用我們的名子跟你們的TAIWAN融合在一起的友情之證！啊，不過你們不需要照著我們的說法使用這個名子，各位隨意即可。」

Japanese Headquaters

讓點擊一個更加美好的世界!

你已經點擊 ?

( hozzászólás = 評論 )

Goldenblog 2007 és a Hely szelleme egy év múltán

2007-06-21T02:29:00.000+08:00

Idén is szervez blogversenyt a HVG. Ezúttal nem Goldenblog, hanem Goldenblokk a neve. (A miértre itt a válasz.)

Blogokat jelölni június 22-ig lehet. Ezután a HVG szerkesztőség a benevezett blogok alapján kategóriákat állít fel, és az ezekben szereplő blogokra lehet majd szavazni (június 27. - július 8.).

Tavaly volt "a hely szelleme" kategória, amelynek kilenc döntős blogja között szerepelt az én blogom is, több másik "ázsiás bloggal" együtt. Kedden közzétették az eddig nevezett blogok listáját, amiben meglepően kevés utazós blog szerepel... a látogatóim egy része szintén külföldön van és szintén blogol, szóval tessék jelentkezni, hogy idén is legyen ilyen kategória!

Ha lesz is ilyen kategória, szerintem a tavalyi szereplésem miatt most nem fogok bekerülni. (Azért nem mondom, hogy nem örülnék, ha ismét szerepelne a blogom.)

Másrészt

A Goldenblog bár versenynek tűnik, számomra nem ez a fontos benne.
Tavaly a "Hely szelleme" kategória volt talán az egyetlen, ahol a versenyző blogok írói nem féltékenyen közelítettek a másik felé, többeknél a mai napig szerepelnek a kategória blogjai a linkek között.

A lényeg, hogy megismerjünk más blogokat, bloggereket, és utazzunk egy kicsit a világ körül.

Helyzet 's jelentés

Africa Rulez [ http://africarulez.freeblog.hu/ ]
Tavaly ez a blog lett a kategória győztese. A szerző tavaly októberben hazautazott, és ezzel vége lett a blognak is. Bár érdekes témát járt körül (Nigéria), engem kevésbé fogott meg.

BalatOnline [ http://balaton.blog.hu/ ]
A kategória II. helyezettje. (Eddig úgy tűnhet, hogy abc sorrendben osztottak díjakat, de ez a teória a harmadik helyezettel meg fog dőlni.)

Meglátni és megszeretni! Igen:"… a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog." fejtegeti a dolog mibenlétét Jókai Mór. És ehhez nem sok hozzátennivalónk van. Ami ez ügyben mégis kikívánkozik belőlünk - a miértek megválaszolására törekedvén - azt itt naplószerűen osztjuk meg a Balaton szerelmeseivel.

Néha bele szoktam olvasni, és eljátszom a gondolattal, hogy időm és energiám van a Balaton körül bóklászni. A szerző külön dicséretet érdemel, mert egyik vezéralakja és szervezője Balatonról blogolók közösségének.

Bangkok Charlie jelenti [ http://thai.blog.hu/ ]
Minden, ami Thaiföld. Sajnos újabban ritkán frissül.

Farang.hu [ http://farang.hu]
Thaiföld más szemszögből. Először a dizájn fogott meg, de ma már lelkes olvasó is vagyok!

Délkelet-Ázsia [ http://www.delkelet-azsia.blogspot.com/ ]
Egy (házas)pár kalandozásai a térségben. Sajnos tavaly október óta ez a blog sem frissül. Kár!

Firenze [ http://firenze.blogter.hu/ ]
A kategória III. helyezettje. A témája az érdeklődésem perifériáján található. Az eredményhirdetés óta ez a blog sem frissül.

Minden kikötőben [ http://mindenkikotoben.com/ ]
Az egyik kedvenc blogom. Szerintem tavaly ennek a blognak kellett volna nyernie! Alapos, jól megírt bejegyzések, érdekes gondolatok!

Naiv vagyok, mondták már sokan. Nem érdekel. Mélyen hiszem, hogy mindenki képes arra a teljesítményre, nem kényszerből, hanem tettvágyból, amellyel a nap végén elégedetten dőlhet hátra: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Szigorúan átvitt értelemben. A haza ugyanis nem követel. A haza csak van. Követelni csak a rendszer követel: termelj, és add el. Ezt választottuk, mikor elzavartuk Grósz elvtársat és kiiktattuk a rendszerből Állam bácsit.
Akcentus nélkül [2007. március 10.]

Újlipótváros [ http://ujlipotvaros.blogter.hu/ ]
Ez a blog már a nevezéskor kakukktojás volt, mert 2006. januárja óta nem frissül. A próbaüzemet nem élte túl.

2007

Mint már fentebb írtam, eddig kevés utazós blogot neveztek. Ennek ellenére remélem, hogy idén is lesz "a hely szelleme" kategória és értékes blogokra hívják fel a figyelmet.

A Golden Blog lehetőség arra, hogy ráirányuljon a figyelem néhány alig ismert, de ismertségre érdemes blogra. A „100-as listára” felkerülők esélyt kapnak arra, hogy kiemelkedjenek a kis blogok tömegéből. Hogy ez csak néhány napra szól, vagy tartósabb lesz a figyelem, az már nem a zsűrin múlik.
Farokperspektíva - Pollner, a verseny egyik zsűritagja

A hazai blogszféra ma már áttekinthetetlen. Ez nem csak az egészre, hanem a részeire is igaz. Próbálom a blogom menüsorában gyűjteni az utazós blogokat, de tudom, hogy csak egy minimális részüket sikerül megtalálnom. Nem adom fel!

Amennyiben lesz külön utazós kategória, akkor szakmai és közönség sikerre szerintem az Italian Job [ http://theitalianjob.freeblog.hu/ ] a legesélyesebb. Ezt a blogot többen írják, lelkes a szerkesztőgárda és az olvasóközönség is. (Akár a közösségi blog kategóriában is indulhatna.)

Remélem, a kedvenceim bekerülnek, és így mások is megtudhatják hogyan látja
Vera Koreát és a világot, Lívia Kanadát, Csanád Új-Zélandot, Gyula Belgiumot, Isván Japánt,
Csongi írországot, Füles Thaiföldet, Anne Hartfordot, Andrea Koreát, Hunor és Teodóra Japánt, Levente Malajziát, Tschöppy Kváziföldet... Biztos kifelejtettem néhány említésre érdemes blogot. Elnézést! (A linkekért tessék bogarászni a jobb oldali linkek között!)

Ha a tavalyi blogok is indulhatnak, akkor remélem, a farang.hu és a mindenkikotoben.com ismét bekerül. Idén új, erős versenyzőnek ígérkezik a Thaiföldről szóló http://pattayasmile.blog.hu/ és a New York-ról szóló http://nycity.blog.hu/ .

Nevezzetek, szavazzatok! Ismerjünk meg minél több külföldön élő magyart és rajtuk keresztül ismerjük meg jobban a minket körülvevő világot!

zongzi (粽子)

2007-06-19T17:38:00.000+08:00

A zongzi (körülbelüli kiejtés: congcö) tradícionális kínai étel, mely valamilyen növény levelébe göngyölt töltött ragadós rizst jelent. Kínán és Tajvanon kívűl számos más országban is fogysztják, például Laoszban, Thaiföldön, Kambodzsában és Vietnámban is találunk hasonló ételeket.

Erről az ételről nem véletlenül írok éppen most. Általában a június közepre eső Sárkányhajó Fesztivál során fogyasztják. (Erről az ünnepről egy későbbi posztban írok. Most legyen elég annyi, hogy ma munkaszüneti nap van :)

Lássuk, miről is van szó!

(a zacskóban lévő piros folyadék csipős fűszer)

Az alakja talán egy piramishoz hasonlít. Amint látható madzaggal van átkötve. A kötözés módszere a recepttel együtt családokként eltér(t). Az elkészítésben a család több tagja is részt vett. Ma már kicsit más a helyzet. Sokan előre gyártott zongzi-t vesznek és fogyazstanak. Ha jól tudom, akkor a kaohsiungi Sun Yat-sen Egyetem Kínai Nyelvi Központjának diákjai is készítettek ilyet. (Én tavaly kimaradtam a készítésből, de ajándékba kaptam.)

Idén a főbérlőnk családja lepett meg minket hat darab zongzi-vel. Maga az ajándékozás aktusa fontos lehet, mert az egész család (apa, anya, kisgyerek) eljött, amikor átadták.

Jose-val rá is vetettük magunkat az ínyencségekre.

Általában bambusz-levélbe csomagolják, de ez lehet lótusz- vagy banán-levél is. Mindegyik levél más-más ízt kölcsönöz az ételnek.

A töltelék alapja a rizs, annak is a ragadós formája. (Ezt az állapotot szerintem túlfőzéssel érik el, de lehet, hogy valamilyen speciális Technokolt is használnak... )

Az illata... nem tudom leírni. Nekem édeskésnek tűnt, de abból a fajtából, amit nem szeretek.
Először jóízűen szaglásztam... de hamar egy másik érzés keített hatalmába.

Az általunk kóstoltba sertéshús és kacsatojás került töltelékként...

de szinte bármi más is lehet: gomba, rák, stb.

Összeségében nekem nem ízlett. Van valamilyen meghatározhatatlan illata és íze, amit nem szoktam meg. Jose is hasonlóan vélekedett. Ellenben Dante egyedül megette az összeset, és azt mondta, hülyék vagyunk, mert nem tudjuk mi a jó... legalább ő boldog volt vele :)

még több kép

Helyzetjelentés a bokámról (frissítve)

2007-06-15T00:50:00.000+08:00

A múlt hét óta sokat javult a lábfejem állapota. A duzzadás megszűnt, cserébe szépen kékül...

Kedden, amikorra a fenti javulás bekövetkezett, sajnos fájni kezdett a bokám. Durván. Ezért másnapra beiktattam egy kórházlátogatást.

A Cheng Kong Egyetem, ahol tanulok, meglehetősen nagy. Többek között orvosi kara is van, és kórháza is. Ezért ebbe az egyetemi kórházba mentem.

A sürgősségire érve, mondom, hogy a bokámmal van egy kis gond. Mondta a biztonsági őr, hogy üljek le. Hamar előkerült egy nővérke, aki amint hozzámlépett, már húzta is a kezemre a vérnyomásmérőt. (Ez Kaohsiungban is így volt. Ez az első lépés.)

Felvilágosítottam őket, hogy a baleset egy hete volt, most csak a fájdalom miatt jöttem. Mivel az előző kezelésemről (röntgen + gyógyszerek) semmilyen papírom nem volt (nem értem, miért nem kaptam), ezért újra felvettek minden adatot. A vérnyomásmérés után (normál érték) felfektettek egy gurulós hordágyra. Nem lehet csak úgy bóklászni.

Kaohsiungban is lefektettek egy ágyra. Amikor a röntgenre került a sor, akkor egy a negyvenes évei végén járó hölgy odaállított egy kerekesszékkel. Nehezen beleültem (kicsi volt), majd a nő elkezdett tolni. Sajnáltam a hölgyet, mert egy kicsivel többet nyomok, mint az átlag tajvani a maga 55 kilójával. Volt egy emelkedő, ezen lendületből nyomott át...

A klinikán az ágyat könnyebben tolta a harmincas ápoló, de két sarok után előkerült egy másik, aki elkezdte húzni az ágyam, a hátul lévő nő ajkát erős sóhaj hagyta el...

A dokinőm biztos-ami biztos alapon röntgenre küldött. Ez ismét kimutatta, hogy nincs eltörve. De akkor mitől fáj? A doki rátette a kezét a lábfejemre, gondoltam megtapogatja. Azonban hirtelen úgy rászorított, hogy majdnem könnybe lábadt a szemem. Elküldött még egyszer röntgenre, ezúttal felülről-szemből röntgeneztek. Ez sem mutatott törést. Hurrá!

Felírt háromféle gyógyszert, napi négyszer szedek négyszem gyógyszert (a négy szem úgy jön ki, hogy az egyikből kettőt kell beszedni). Ezekkel már nincs fájdalmam, és egy picit javult is az állapotom. Szombaton megyek vissza felülvizsgálatra, ha jól vettem ki a doki szavaiból, akkor valamilyen fizikoterápáiára is megyek majd.

Mindez tömören:

FRISSTÉS (06.16)

Ma voltam a kórházban felülvizsgálaton. Végre megértettem a diagnózist: bokaficam. A doki szerint még három-négy hét a felépülésig.

Kaptam egy újabb fajta gyógyszert, valamint egy mentolos gélt. A legjobb gyógymód, ha nem csinálo semmit. A doki azt a tanácsot adta, hogy ha lehete kerüljem a járást... majd meglátjuk...

Zacskós leves

2007-06-13T00:27:00.000+08:00

A zacskós leves fogalmát mindenki ismeri. Legalábbis azt hisszük.

Tajvani tartózkodásom alatt rá kellett jönnöm, hogy nem csak instant zacskós leves létezik, hanem van egy másik fajta is.

A múltkoriban levest akartam enni, de főzni nem volt időm. Ezért hazafelé megálltam egy kifőzdénél és kértem egy adag húslevest.

Amikor átadták, egy kicsit meglepődtem. Az alábbi képet már otthon készítettem.
A zacskóban minden benne volt! íme egy tajvani zacskó(s) leves.

Az előrelátásról persze ismét tanubizonyságot tettek a tajvani kifőzdések.
Bár a levest zacskóban adták, de ennek oka nem a spórolás volt. Ugyanis adtak műanyag tányért és evőeszközt is. A zacskós forma előnye, hogy könyebb szállítani, nem lötyög, nincs pazarlás.

Egy másik alkalommal marhahúslevest akartam enni. A tajvani marhahúsleves egész finom, szerintem hasonlít az íze a magyar változathoz.

A marhahúslevest úgy készítik, hogy megfőzik az alaplevet a hússal. A húst különszedik.
Amikor jön egy vevő, akkor egy adagnyi levet felmelegítenek, beletesznek három cafatnyi húst, és két zöldszínű levelet. Az előre kiporciózott tésztát beleborítják egy főzőedénybe és gyorsan kifőzik.

Az aktuális esetben kaptam egy zacskó levest,

és egy zacskónyi tésztát, néminemű zöld levéllel.

Természetesen ehhez is járt a műanyag tányér, amelyben pont elfért a tészta és a leves.

Az egész rendszer szimpatikus is lehetne, ha nem keletkezne rengeteg hulladék:
1 műanyag-tányér, 2-3 műanyag-zacskó, egy műanyag-kanál és egy pár eldobható evőpálcika. Mindez egy állandó tányér és kanál kombinácójával jelentősen csökkenthető. Csak ne kellene mosogatni...

Expat lét

2007-06-10T00:10:00.000+08:00

Az expat kifejezés az expatriate rövidebb formája. Jelentése talán úgy foglalható össze a legtömörebben, hogy az expat olyan személy, aki tartósan nem abban az országban (kultúrában) él, amelynek az állampolgára.

Korábban az expat azokat a nyugatiakat jelentette akik keleti országokban éltek, de ma már sokkal tágabban lehet értelmezni. A hangsúly szerintem a tartósságon és a viszonylagos önkéntességen van. A menekültek nem expat-ok.

Két hónapja olvastam a Kispadon NagyGa1 cikkét, amelyben az expat létet próbálta körülírni.

Nincs máshol sem kolbászból a kerítés. Külföldön dolgozni sok szempontból jó dolog, de mindennek megvan az ára, valamit valamiért:

- otthon hagysz majdnem mindenkit aki fontos. Családot (szülők), barátokat. Őket csak időnként fogod majd látni, minél messzebb mész, annál ritkábban. Szüleid, nagyszüleid, testvére(i)d életében nem nagyon veszel majd részt, csak ha éppen szabadságon otthon vagy.

- innentől kezdve két életed van. Az előző otthoni, és az új, amit most kezdtél meg. Mostantól két helyre is tartozol, ide is, oda is. Ha pár év után továbbköltözöl máshova, akkor már három helyre is.

- ha külföldit választasz társadnak (vagy az otthonit arra cseréled - hja, huszonévesen kérem könnyen megy az!), az egy érdekes, de rázós ügy. Sok szempontból....

- ha gondolod élheted az agglegények változatos életét, kihasználva az expatlét evonatkozású előnyeit.

- világot látsz. Olyanok történnek veled, ami otthon nem, olyanokat látsz amit el sem tudsz mesélni az otthoniaknak, mert nem tudják hova tenni.

A sok érdekes hozzászólás közül Guczó válaszából idézek.

A családdal valóban kicsit szánalmas Skype-on tartani a kapcsolatot ..., de mostanában amikor hazamegyek és összeröffentem az ilyen-olyan régi társaságaimat, kezdik megköszönni, merthogy ha nem lenne ez az apropó, évekig nem is látnák egymást. Semmiből nem marad ki az ember igazán, sőt, így talán még intenzívebb is tud lenni néhány kapcsolat.

Miért is írom mindezt? Amikor legutoljára visszajöttem Tajvanra, akkor nyilalt először belém, hogy otthonról hazajöttem. Közel két év után már van egy olyan életem, életritmusom, amely nagyon eltér a magyarországitól. Önállóság, viszonylagos anyagi biztonság, élmények.

Eddig többnyire a pozitív oldal jött elő. Élveztem a kintlétet. NagyGa1 fenti sorai után kicsit elgondolkoztam, hogy mi is a kifutása a külföldön létnek. Párhuzamot a kettőnk helyzete között nem lehet vonni, mert más egy multi alkalmazásában kikerülni és más ösztöndíjasnak lenni. De a családdal és barátokkal való kapcsolattartáson érdemes elgondolkodni.

Guczót is ezért idéztem. A különböző körbe tartozó barátaim sem találkoznak feltétlenül többször csak azért, mert Magyarországon vannak. Ez többnyire akkor következik be, ha egyikünk-másikunk külföldről hazalátogat, és akkor összerántja a társaságo(ka)t egy-egy sörözésre.

Azonban az otthoniakkal való kapcsolattartás csak az egyik része az expat-ságnak. A másik, a kinti élet.

A külföldön tartózkodás alatt új barátokra, ismerősökre teszünk szert. Az otthoni szálak gyengülésével az újak erősödhetnek. De sosem szabad elfelejteni, hogy ez csak ideiglenes állapot. A külföldön, harmadik országokból származókkal kialakított kapcsolat legtöbbször nem tartós.

Erről talán Vera és Karesz bővebben tudna mesélni, vagy még páran az Ázsiában élő magyarok közül, és mások is persze.

A bejegyzésem apropója, hogy Arnaud, a belga ismerősöm két hete elutazott Tajvanról. A nyarat Thaiföldön tölti, majd ősztől Pekingben fog élni. Épp ma írt, hogy mivel már sokadjára jár Bangkokban, ezért hamarosan elköltözik valamilyen szigetre, hogy kedvére búvárkodhasson.

Mivel tavaly szeptembertől Tajnanban tanulok, ezért Arnaud-val csak ritkán találkoztam, hasonlóan Ronny-hoz, aki szintén Kaohsiungban maradt és aki szintén Pekingbe tart majd. Azonban ha Kaohsiungban jártam, akkor igyekeztem felkeresni őket, és úgy érzem, többek, mint egyszerű ismerősök.

Találkozunk Pekingben!

Mi lesz ezekből a barátságokból? Az alapok kevésbé szilárdak, mint a magyar barátaimmal, akikkel sokkal több elemi élmény köt össze. Most még meg vagyok győződve, hogy az elköszönéskor mondott "Viszlát! Találkozunk Pekingben!", nem csak felesleges szócséplés volt. De ki tudja, mit hoz a jövő? Tavaly egy évig laktam Amadoval (Panama), Jose-val és Dante-val (Paraguay) közel tíz hónapja, mondhatom, hogy mindhárman jóbarátaim. Azonban az ösztöndíj lejárta után ők is hazamennek, vagy ki tudja, merre...

Jelenleg úgy érzem, szeretek külföldön élni. Nem kívánkozok Magyarországra. De ehhez el kell fogadnom, hogy a "szabadságnak" ára van...

Baleset

2007-06-07T15:05:00.000+08:00

Tegnap a változatosság kedvéért ismét Kaohsiungba kellett mennem. Kezd összejönni a heti egy látogatás.

Esett az eső veszettül.

Kezd nagyon elegem lenni a víz eme formájából!

Kaohsiungba ezúttal azért mentem, hogy kifizessem a repülőjegyemet. Valamiért Tajnanban nem találtam olcsó jegyet.

Mivel tegnap volt a fizetési határidő, ezért a cudar idő ellenére, szakadó esőben is útra kellett kelnem.

Még Tajnanban mentem a motorral egy kétsávos úton, amikor is egy kisteherautó úgy gondolta a szélső sávban, hogy ő megfordul... A szembe sávban végig álltak az autók. A kanyarodó kisteherautó megállt a szélső sávban, gondoltam megelőzőm a belsőben. Erre elindult. Fékezek, dudálok, ő megáll. Gondoltam minden rendben, mentem tovább. Erre elindult a marhája! Én meg pont akkor értem oda. Szembesávba álltak a kocsik, így menekülési útvonal nem volt. Csatt!

Szerencsére nem mentem gyorsan, így csak a motor jobb oldalának a műanyagelemeit törtem össze. Nekem nem lett különösebb bajom. Igazából én el sem estem. A motor az ütközés után is járt, nem adta meg magát. A teherautó sofőrje leparkolt, odajött, hogy van-e valami baj. Mondtam, hogy a törött karosszérián kívűl nem nagyon. Adott 6000 Ft-ot. Ez jó üzletnek tűnt, elfogadtam. Később kiderült, hogy kicsivel nagyobb a baj, mint gondoltam, egész sok elemet ki kellett cserélni a motoron. Összköltség: 15000 Ft.

Mentem tovább Kaohsiunga, kicsit hasogatott a bal bokám, de ráállni rábírtam, hajlott előre-hátra, gondoltam, majd elmúlik. Mire elértem az utazási irodába, már a normál méret kétszerese volt a bokám, fél óra múlva már háromszorosa. Mindenképpen el akartam menni kórházba, de Panni és Sandra kifejezetten kérte (követelte), hogy menjek, szóval nem volt kecmec.

A kórházban megtapizták a bokámat, tettek rá jeget. Megröntgenezték, semmi törés, porcleválás, semmi. Szerencsém volt! "Csak" meghúzódott.

A kórházban kaptam egy fájdalomcsillapító injekciót. Nem igazán volt rá szükség, de a doki ragaszkodott hozzá. Kaptam két napra elég gyógyszert is. Tajvanon gyógyszervásárlás esetén nem kell megvenni egy egész tubust, tégelyt, levelet. Ha két napig háromszor egy szemet kell szednem, akkor adnak hat szemet. Ha gond van, visszamegyek, és írnak fel újabb adagot. Nincs pazarlás!

A kórház után hazavezettem.

Estére pár óra jegelés után, így nézett ki a bokám:

Továbbra is jegelem, és pihentetem.

olvasok: Henning Mankell

2007-06-06T00:36:00.001+08:00

A vizsgák közötti szabadidőmben kedvenc hobbimnak engedve ismét könyvolvasásba fogtam.

Tulajdonképpen imádok olvasni! Majdnem mindent! A könyveket már kiskoromtól kedzdve faltam, és ha időm engedi, akkor ezt teszem manapság is.

A tavalyi kedvenceim Tom Clancy regényei voltak. Bár már korábban megjelentek a könyvek, sőt filmek is készültek, először tudtam papírformában hozzájuk jutni.

Hasonló a helyzet a mostani szerzővel és műveivel is.

Henning Mankell 1948-ban született Svédországban. Számos könyvet írt, melyek közül a legnépszerűbbek a Kurt Wallander nyomozóról szóló darabok.

Kurt Wallander rendőrnyomozó egy svéd kisvárosban Ystad-ban.

A kötetekben többször indirekten feszegeti a szerző a "Mi romlott el a svéd társadalomban" kérdést.

Az első Wallander kötet (Faceless Killers) 1991-ben jelent meg. Ezután minden évben jött egy újabb, mely történetek egymásra épülnek. Ez alatt azt értem, hogy az újabb kötetekkel Wallander karaktere is öregszik. Az utolsó regény 1999-ben jelent meg, amely a fiatalkori Wallanderről szól. (Lásd még: az ifjú Indiana Jones kalandjai)

A regények központi alakjaival, Wallander és a többi nyomozóval tévéfilm-sorozat is készült, melyet tavaly adtak a svéd csatornákon. Ha valakinek megvan DVD-n, kérem, jelezze a Hozzászólások között. (Nem lenne mellékes az angol felirat, tekintve, hogy svédül nem igen beszélek!)

Eddig két könyvet olvastam. Az első a Sidetracked, amely a magyar keresztségben a Hamis nyomon nevet kapta.

A hivatalos ismertető elég bulváros:

A fiatal nő teste lobogva ég: lángoló fáklya a kristálytiszta égbolton. Röviddel ezután rábukkannak az előző igazságügy-miniszter késsel összekaszabolt holttestére. Ugyanez a végzet sújt le egy kétes hírben álló műkereskedőre egy másik városban. Izzó nyár Svédországban: a szokatlan hőségben az emberek a futball-világbajnokság lázában égnek. S miközben a svéd válogatott sikerei az egész országot a tévéképernyők elé szögezik, Skanében egy kegyetlen sorozatgyilkos garázdálkodik. A Wallander felügyelő vezetésével folyó nyomozás lidércnyomássá válik, mert a szörnyűség újra és újra megismétlődik. Valahol, egy bezárt szoba magányában befejeződik az átváltozás. A kazettás magnó hangszórójából dübörgő dobok hangjára az utolsó festékvonás is fölkerül a harci díszbe öltöztetett arcra.

Nekem tetszett a regény. Misztikum, svéd-kultúrával keverve. A történet lényege, az átváltozás egy kicsit koppintásnak tűnik a Bárányok hallgatnak után, de ez nem zavaró.

A végén elég fura volt, hogy a gyilkos éppen a ... na jó, nem lövöm le a poént!

A "globalizációra" vagy "európaizációra" jó példa a könyvben, hogy az elvált svéd rendőrnek lett barátnője van, akivel Dániába kirándulnak. Egyébként is, a regények visszatérő eleme, hogy átruccannak Koppenhágába. Szó van még lengyel autócsempészekről, és német operaelőadásokról is.

Másrészt sok az elvált szereplő, ami nem csak a rendőr-létből fakad. Tipikus nyugati családmodellek. Ismerős volt, amikor egy ápoló és egy rendőr (madjnem) azon kezd vitázni, hogy ki keres kevesebbet.

A második kötet, amit olvastam pár évvel az előbb említett után játszódik. A kettő között megjelent még egy kötet, de azt (még) nem olvastam.

A 400. oldalig az fúrta az oldalamat, hogy ki a gyilkos, a hátralévő 200 oldalban pedig azon izgultam, hogyan fogják elkapni.

Összeségében egy kicsit csalódás volt a könyv. A történet szerintem hasonló: furcsa gyilkosság, kisvárosi rendőr okos csapattal a háta mögött megoldja a bűnügyeket. Bár ez nagyon sok krimire ráillik. Azt próbálom körülírni, hogy több újdonságra számítottam.

Ami miatt mégis érdemes elolvasni:
- középkorú főhősünknél cukurbetegséget diagnosztizálnak, amit eleinte próbál nem elfogadni, sőt tagadni. Jó kis lecke ez, indirekten az egészséges életmódra hívja fel a figyelmet. Másrészt segít megérteni, hogy a szüleim mit érezhettek, amikor náluk diagnosztizálták a diabéteszt.
- említenek benne egy 56-ban, gyerekként menekült magyart, Kecskeméti Istvánt, aki pizzériát üzemeltet (fél oldal). Mikor olvastam, akkor féltem, hogy ő lesz majd a pszichopata, de szerencsére nem volt ekkora pechem.
- jó olyan könyvet olvasni, amely Európában játszódik. Az ételek, szokások, problémák hasonlónak tűnnek a magyarhoz. (A svéd nyomozók - legalábbis a regényben - nem hordanak mindig fegyvert magukkal. Ez elég nagy eltérés az amerikai típusú "először lövök, azután kérdezek" magatartástól.

A "One step behind" még nem jelent meg magyarul. Ellenben egy korábbi regény, Az ötödik asszony már igen.

Kedves blog-látogató!
Te mit olvasol most? Mit olvastál utoljára?
Mit ajánlasz nekem?

Dream Mall

2007-06-03T20:23:00.000+08:00

Szombaton ismét Kaohsiungba látogattam. Úgy néz ki, nem nagyon tudok elszakadni kedvenc városomtól.

A kirándulás egyik célja a nemrégiben megnyílt Dream Mall nevű bevásárló-központ volt.
Jelenleg ez Tajvan legnagyobb ilyen tipusú építménye, teljes alapterülete 400000 négyzetméter, ami több, mint duplája a budapesti West End Citycenter területének.

A Dream Mall egy nagyszabású területfejlesztési koncepció szerves részekétn épült meg. A város déli részén létrehozták a Kaohsiungi Többfunkciós Kereskedelmi és Ipari Parkot (Kaohsiung Multifunctional Commerce and Trade Park), melyben helyett kapott egy IKEA, egy nagy (!) Carrefour, egy szoftverfejlesztő központ, valamint ChinaSteel vállalat központja is.

Kaohsiungabn stöbb nagy bevásárlóközpont is van, pl.: Hanshin Department Store (漢神百貨), Shin Kong Mitsukoshi Department Store (新光三越) és az FE21 Mega shopping center (高雄大遠百), de ezek a project vezetője szerény véleménye szerint nem számítanak, mert méretüknél fogva nem konkurálnak az új "muszáj megnézni, ha Kaohsiungba látogatunk" monstrummal; és igaza van. Muszáj látni!

A Dream Mall épület tervezésénél a jelszó a természetesség volt, a komplexum alaprajza egy halra emlékeztet, belső kertek vannak, hatalmas ablakok, világosság, természetes anyagok (fa, kő, virágok).

Péterrel és még néhány lánnyal jártuk be az épületeket. Hamar megéheztünk, ezért egy japán étterembe tértünk be, ahol valamilyen curry-s ételt akartunk fogyasztani. Nem volt rögtön szabad asztal öt fő részére, ezért várnunk kelett. Ezt az időt fényképezéssel töltöttük.

A kommentek között várom a tippket, hogy hány éves lehet a fenti képen látható lány!

Végül lett szabad asztal. A lányok salátát rendeltek.
Én maradtam a rántotthús+kukoricaleves+csipős curry-szósz kombinációnál.

A kései ebéd után rábeszéltem a társaságot, hogy próbáljuk ki az épület tetején lévő kilátkereket. Ez a kerék látszik a korábbi szembe-fotókon is. Közel sem akkora, mint a London Eye, de mivel ez egy épület tetején van, nem sokkal rosszabb a kilátás.

A kerék érdekessége, hogy a Hello Kitty köré épül. A Hello Kitty nagyon népszerű kabalafigura Kelet-Ázsiában, de állítólag már Magyarországon is.

Minden kabin más témájú Helly Kitty-t ábrázol. A velünk lévő lányok percekig csak a kabinokat nézték, és elemezték a mintákat.

Arról, hogy elviselhető legyen a 10-15 perces kerekezés, a fülkékben található légkondik gondoskodnak.
A kilátás pazar volt.

Ezen az üres területen fog felépülni egy szálloda-komplexum.
A háttérben, jobbra a kikötő egy részlete látható.
Minden fülkében volt egy Hello Kitty párna, amit lehetett ölelgetni. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy menny baci lehet rajta, ha mindenki végigtaperolja...

de hát egyszer élünk...

Az épület egy részén még dolgoztak. Itt valószínűleg egy kis parkot fognak kialakítani.

A szemben látható fallikus szimbólum egy 85 emelet magas toronyház.

Kicsiny csapatunk. Felhívom a figyelmet Péter Teletubbies fejére :)

Egy középiskolás megkért, hogy fényképezkedjek velük. Nekem meg nem kellett kétszer mondani.

Ha Kaohsiungabn jársz, és időd engedi, akkor érdemes ide ellátogatnod!

Fabric

2007-05-29T11:58:00.000+08:00

A hétvégén mégsem kirándultam. Kivételesen nem a lustaságom volt a halasztás oka. Arnaud (belga, tavaly volt osztálytársam) búcsúbulijára mentem.

Az eseményre a Fabric nevű bárban/diszkóban került sor. Arnaud itt rendszeres (napi) vendég, az elmúlt két évben nem kevés barátra tett itt szert.

A buli nagyon jó volt! Végre nem csak latinok vettek körül :)

Szöveges beszámoló helyett inkább sok képet rakok fel, és azokat igyekszem kommentálni.

Kezdődik a buli

party animals (?)

ilyet se láttam még
(tajvani lány whiskey-t iszik, üvegből...)

Arnaud és rajongótáborának egy része

pózoló "kislány"
pózoló "kislány"-t megviccelik

lányok

kivettem a részem a jóból

Honey, Panamából

Szokás szerint, hajnali kettő körül megjöttek a rendőrök és igazoltatták az összes tajvanit. (A külföldiekhez nem szóltak! Sose szoktak!) Minden rendben volt, ezért folytatódott a móka hajnali négyig.

Ekkor még Arnaud egy órát búcsúzkodott néhány barátjától.

Ezután elmentünk reggelizni a dj-vel

és a barátnőjével.

Reggel nyolcra végeztünk is a reggelivel. Ekkor éppen nem nagyon voltam álmos, ezért hazamotoroztam Tajnanba. 10-ra hazaértem, és nagyon hamar mély álomba szenderültem.

Hogyan szállítsunk gázpalackot? - 2.

2007-05-23T12:01:00.000+08:00

Korábban már írtam a témáról. Azóta újabb élménnyel lettem gazdagabb!

Esett, esik, esni fog

2007-05-21T11:56:00.001+08:00

A múlt héten gyakran esett. Nekem is szegezték a kérdést, hogy ez tavaly is így volt-e? Úgy emlékeztem, hogy nem. De bizonytalan voltam, ezért Dantéval megvitattam a kérdést. Nagyon furán nézett rám, ugyanis az ő emlékeiben még elevenen él az a két-három hét, amikor minden nap esett. Nem kicsit, sokat!

A következő időszakra sem túl jók a kilátások. Dögmeleg lesz, kevés napfénnyel, sok-sok esővel, mindez magas páratartalommal és szmoggal fűszerezve... nyami...

Remélem, másokat kegyesebb időjárással áldott meg az ég!

A nap csodálkozása (parkoló)

2007-05-18T12:48:00.000+08:00

A minap érdekes parkolóhelyekre bukkantam. Alapvetően nem kellene érdekesnek lennie egy parkolónak, de ez mégis az volt.

A jobboldali, kisebb parkoló - szerintem - a robogósoknak van. Már láttam olyan átalakított robogót, hogy a motor mellett volt egy oldalkocsi, ami pont akkor volt, hogy a kerekes-székkel
be lehetett állni, és az oldalkocsira szerelt kormánnyal irányították a szerkezetet. Ilyen járműveknek fenntartott parkolóhelyet azonban most láttam először. Apró figyelmesség, de a rászorulók életét nagyon megkönnyítheti.

Megjegyzem Tajvanon a legtöbb középület akadálymentesítve van: rámpák, liftek, a lifteknél két kezelőpanel van, hogy a kerekes-székesek is könnyen elérhessék. A látás-sérülteknek mindenhol speciális "vezető" burkolat a járdákon, lépcsőkön.

Le a kalappal!

Új miniszterelnök Tajvanon

2007-05-14T17:47:00.000+08:00

A jövő évi elnökválasztásokra megnyerésére a két nagy párt a jelenlegi kormányzó DPP és az ellenzéki Kuomintang jelöltjei esélyesek.

A múlt héten eldőlt, hogy a DPP színeiben Frank Hszieh, míg a KMT színeiben Ma Ying-jeou fog indulni a megmérettetésen.

A múlt héten az ellenzéki Kuomintang jelölte hivatalosan - a várakozásoknak megfelelően - Ma Ying-jeou-t a jövő évi elnöválasztásra. A héten pedig az derült ki, hogy a Anette Lu alelnök hiába fogadkozott, hogy indulni fog a DPP színeiben. A DPP Frank Hsieh-t indítja a favoritnak számító Ma-val szemben.

részletek

A hétvégén lemondott Su Tseng-chang (Szu Tszen-Csang ) miniszterelnök, arra hivatkozva, hogy nem ő lett a kormánypárt elnökjelöltje a jövő évi választásokon, ezért szeretne inkább háttérbe húzódni. Az utóda Chang Chun-hsiung ( 張俊雄). Az esetet Anette Lu, jelenlegi alelnök, úgy értelmezte, hogy Chen elnök igyekezett demonstrálni, hogy nem béna kacsa, és hogy a hátalévő egy évben mg nála van a gyeplő.

Chang Chun-hsiung ( 張俊雄)

Chang Chen Shui-bian elnök bizalmasa. A 2000-es elnökválasztás során kampányfőnök volt. 2002 óta a DPP főtitkára (Secretary General), közben folyamatosan az Elnöki Hivatal tanácsadója. 2000 októbere és 2002 februárja között már betöltötte a miniszterelnöki posztot. A mostani kinevezésével hatodjára nevez ki miniszterelnököt Chen elnök.

részletek